2013. j�nius 8.

- Mi�rt nem j�ssz el vel�nk?
- Tudod, csak... Nem �rzem m�g azt, hogy abban a korban lenn�k, hogy �n mehetn�k bulizni. Igaz�b�l... �gy �rzem, hogy m�g nem n�ttem fel ehhez. R��rek m�g.
- Te h�lye vagy, Tomi. 16 �vesen m�r �n is, �s Lacika is bulikba j�rtunk. Nem �rtem, hogy mi�rt nem mersz kimozdulni.

Meg�ll�tottam a j�t�kot. Tudtam, hogy itt most egy olyan besz�lget�s fog lezajlani, amit�l tartottam, de tudtam, hogy egyszer be fog k�vetkezni. Haboztam.

- Tomi, valamit rejtegetsz el�lem.
- M�gis mit rejtegetn�k? Nincsenek el�tted titkaim. Mindre r�j�tt�l, vagy magadt�l... Vagy �n mondtam el �ket.
- Most m�gis rejtegetsz valamit.
- Gina, �rtsd meg: nem rejtegetek semmit. Csak... Rossz kedvem van egy kicsit, �s szeretn�k egyed�l lenni, hogy megoldhassam a probl�m�kat.
- Te nem megoldod �ket. Ink�bb elfutsz el�l�k, mint a gy�va nyulak.

F�jt. De igaza volt, 3 h�napja ismerem, de �gy ismer � engem, mint a tenyer�t. Sz�momra pedig olyan, mint egy csukott k�nyv - semmit nem tudok r�la, nem tudom megnyitni, mert neh�z. El tudja rejteni az �rzelmeit, m�rpedig �n sem vagyok egy olyan rossz emberismer�, de �gy n�z ki, hogy � le tud verni.

- Mondd el.
- Gina, �n...
- Tomi, mondd el.

Elmondtam. Minden kis szart elmondtam neki, amit tettem, �s amit nem akartam, de m�gis megtettem. Mindent, amit megb�ntam, mindent, amit valaha csin�ltam. �gy �reztem magam, mint akit feloldoztak. Meg tudtam �rteni azt, hogy a m�lyen h�v� emberek mit �reznek, amikor a pap feloldozza �ket b�neik al�l. A Pi�rban tanultam meg ezt is, mint minden m�st, amit az egyh�zr�l megtanultam k�zel egy �v alatt. Azonban azzal, hogy ezt elmondtam Gin�nak, magamat feloldoztam, �s felmentettem minden b�n al�l, de mindent �th�r�tottam r�. Mindent. �s l�ttam azt, hogy most hezit�l, hogy felpofozzon, vagy csak sim�n a szemeimet kaparja ki.

- Rendben.

�s kiment. �veges, semmitmond� tekintettel ment ki, �n pedig ott maradtam, �s az a pillanatnyi nyugalom azonnal szertefoszlott, amint �tl�pte a k�sz�b�t. Furcsa volt, hogy mindezt el tudta �rni 10 perc besz�lget�s ut�n - olyan dolgokat, amit senki m�s azel�tt, m�g mam�m, s�t, anyuk�m sem. �gy ismert, mint a tenyeremet. Nyit�dott az ajt�.

- Nem mondom el senkinek. De ha m�gegyszer... Ha csak m�gegyszer megcsin�lod, a csikkel nyomom ki a szemedet, �s az�t is, aki adta.

Elnevettem magam, �s � is. M�ris nem �reztem magam olyan furcs�n, mint el�tte, de m�gis nyomasztott valami, mintha nem b�zn�k meg benne. Pedig tudtam, hogy b�zhatok benne. Olyan volt, mint egy orvos, aki titoktart�sra esk�d�tt. A legjobb pszichi�ter volt Kecskem�t ter�let�n, akinek nem volt diplom�ja �s szakk�pes�t�se hozz�.

Megnyomtam az escet. Folytattam a j�t�kot. Megpr�b�ltak elh�vni m�gegyszer, hezit�ltam, de v�g�l elutas�tottam az aj�nlatot. Pedig r��bredtem arra, hogy igen, mostm�r menn�k. Nagyon is. De nem mutathattam ki azt, hogy magam sem tudom, hogy mit akarok. Nem mutathattam ki a gyenges�gemet - �gy is el�g gyeng�nek t�ntem m�r a szem�ben. F�rfinak kellett lennem, nem fi�nak ahhoz, hogy megmutassam azt a nagyon kicsi, mondhatni porszemnyi �nbizalmamat. Mert az.. Nem volt.
Ahogy �ltem az embereket, r��bredtem arra, hogy a j�t�kban nagyon is j�l tudok harcolni, �s bele tudom �lni magamat a helyzetbe. Nagyon durv�n. Angolul besz�ltek, de a fel�t nem �rtettem, pedig ekkor m�r kilencedik �ve tanultam angolul, �s azt mondt�k, hogy eljutottam a k�z�pfok� angol nyelvvizsga szintj�re, de �n nem �reztem ezt. Nem tudtam �rezni, mert tudtam azt, hogy csak bebesz�lik nekem, hogy legyen egy kis �nbizalmam.

De nem volt.

�s ekkor t�rt el a m�cses, �s j�ttem r� arra, hogy mekkora szar �letem van. Hogy mekkora szar minden, ami k�r�lvesz, �s mekkora szar minden, aminek r�szese vagyok - a csal�dom, a nem l�tez� bar�taim k�re, a f�gg�s�gem. Egysz�val minden.
Sz�ks�gem lett volna anyagra, de m�r elfogyott. �s ekkor d�nt�ttem el azt is, hogy meg fogok v�ltozni, mert musz�j lesz.

F�l �tkor fejeztem be a j�t�kot �gy, hogy v�gigvittem. Teljesen. Sz�z sz�zal�kos sikerrel. Tal�n egy kicsit sz�nalmas, tal�n egy kicsit szar, de j� �rz�ssel t�lt�tt el, hogy legal�bb ezt meg tudom �gy csin�lni, ahogy kell.

�gy �reztem, hogy kell egy kis leveg�. Na j�, nagyon kellett a leveg�, mert m�r nagyon elegem volt a j�t�kb�l, mert feld�h�tett, �s ekkor �bredtem r� arra is, hogy m�r felkel� f�lben van a Nap. Le�ltem a hokedlire, �s v�gign�ztem azt, ahogy a felkel� Nap megvil�g�tja t�bb�-kev�sb� szeretett v�rosom utc�it, azt az utc�t, ahol feln�ttem, amire tekinthetek az otthonomk�nt. Senki nem volt m�g �bren, h�be-h�ba emberek igyekeztek a munk�ba, �n pedig �rgus tekintettel k�vettem �ket addig, am�g el nem t�ntek egy-egy fa, vagy �p�let takar�s�ban. Ez megnyugtatott, nagyon is.

Ahogy �ltem a helyemen, r�j�ttem, hogy mennyi dolgot csin�ltam rosszul az elm�lt �vben. P�ld�ul azt, hogy szartam a tanul�sra, nagy �vb�l, aminek k�sz�nhet�en r�j�ttem arra, hogy igen, meg fogok bukni. Nem is egy tant�rgyb�l, �s nem tudom, hogy any�nak hogy akarom el�adni. Egy�ltal�n el� akarom adni? Annyi hitet fektetett bel�m, �s most el� kell �lljak azzal a t�nnyel, hogy "anya, megbuktam". Annyi hit, �s most mind pocs�kba megy, az�rt, mert szartam a tanul�sra. Na, meg az�rt a tan�r is geci volt, mivel mindenki �rhatott jav�t�t fizik�b�l, csak �n nem. Mert �n vagyok a Tam�s, akit nem szeretett, �s mindenf�lek�pp el akart t�ntetni a t�k�letesnek hitt oszt�ly�b�l.

�n voltam a fekete b�r�ny. �s �lveztem. Nagyon is.

Mindig is szerettem kiv�tel lenni, �s ebben az oszt�lyban egy kiv�telnek sz�m�tottam. Egy olyan kiv�telnek, aki mindenhol kiv�tel, b�rmelyik helyzetben, �s aki mindig ki akar t�nni a t�megb�l, mert bele van k�d�lva az, hogy "nem, nem �llhatok be abba a sorba, amiben mindenki �ll". 

�s ekkor eszm�ltem r� arra is, hogy mi�rt nem tudok beilleszkedni konkr�tan sehova sem. Az�rt, mert mindig �n akarok lenni a k�l�nleges, �s nem tudok lealacsonyodni m�sok szintj�re, m�r csak az�rt sem, mert t�l nagy az �nbecs�l�sem, �s a nagyk�p�s�gem. Pont �gy, ahogy mama megmondta az �v elej�n: "Tomi, �n a legjobbat szeretn�m neked, tudod nagyon j�l, sz�val... L�gyszives vegy�l vissza a nagyk�p�s�gedb�l, �s hidd el, hogy nem lesz semmi baj." Megfogadtam a tan�cs�t? Abszol�te nem. Nem, mert a mama az nem tudja, hogy ki vagyok, nem ismer engem.

Meg a faszt nem. Jobban ismer engem, mint �n saj�t magamat, �s ebbe t�rt bele a bicsk�m m�r sz�mtalanszor. Sose hallgattam mam�ra, pedig mindig ott rejt�z�tt bennem hogy igazat mond az �regl�ny. De megfogadtam? Nem. Belet�rt a bicsk�m? Abszol�t.

�s ahogy gondolkodtam, r��bredtem arra is, hogy m�r reggel hat �ra van, �s ideje lenne elmennem aludni, de nem tudtam m�g. Gondolkodni akartam. Olyan r�g volt ilyen id�szakom, amikor tudtam �sszef�gg�en gondolkodni, �s nem lengtem ki jobbra meg balra, hanem mentem egyenesen el�re. �s olyan j� �rz�s volt, mondhatni t�k�letes, �s m�g folytattam az �gyban is. Kerestem a mi�rteket. Mi�rt? Mi�rt. Mi�rt?! �s csak egy v�laszt tal�ltam r�, a legegyszer�bbet.

Az�rt.

�s ezzel megsz�nt mindenfajta gondolatmenet a fejemben, �s elnyomott az a nagyon-nagyon m�ly �lom, az a f�radt �lom, ami m�g eddig soha �letemben nem nyomott el. S�t�ts�g vett k�r�l, �s �n csak estem, �s estem a v�gtelenbe, �s ann�l is tov�bb. De m�g miel�tt els�t�t�lt volna minden, kedvenc �nekesn�m, Lady Gaga szavai j�rtak a fejemben:

"When I look back on my life, it’s not that I don’t want to see things exactly as they happened, it’s just that I prefer to remember them in an artistic way. And truthfully, the lie of it all is much more honest, because I invented it. Clinical psychology tells us, arguably, that trauma is the ultimate killer. Memories are not recycled like atoms and particles in quantum physics. They can be lost forever. It’s sort of like my past is an unfinished painting, and as the artist of that painting, I must fill in all the ugly holes and make it beautiful again."

�s ekkor elnyomott a s�t�ts�g.

2013. j�nius 16.

Valami nyomorult, h�lye nev� faszs�gra kell mennem. Norm�lis helyeken ezt �gy h�vj�k, hogy tan�vz�r� �nneps�g, a piarist�kn�l, a vall�sos k�cs�g�kn�l mindezt �gy nevezik, hogy... Tudja a r�k, h�lye latin neve van, �s elv�rj�k a di�kokt�l azt is, hogy megtanulj�k ezeket a nagyon idi�ta elnevez�seket. A program a k�vetkez�: bem�sz, meghajolsz, mint aki tudn�, hogy mi�rt hajlongasz, azt�n le�lsz a kis pop�dra, �s v�rod �lbetett k�zzel a galambot a sz�dba, k�zben mormogsz egy-k�t sz�t, esetleg im�t, vagy valamit. Azt�n a v�g�n elmondj�tok a miaty�nkat, megfogj�tok egym�s kez�t, merthogy ti kibaszottul j� bar�tok vagytok, k�zbe m�g �letedben egyszer nem tal�lkoztatok, de nem baj (ezt ut�lom a vall�soss�gban, mindenkivel bar�ts�gosnak kell lenni, m�g akkor is, ha soha nem tal�lkozt�l m�g vele, �s ett�l �n idegenkedem, mert minek fogjak kezet egy olyan emberrel, akit �letemben nem l�ttam m�g?), azt�n elhangzik az az epic "a szentmise v�get �rt, menjetek a pics�ba b�k�vel", felmegy�nk az oszt�lyba, megkapjuk a bizony�tv�nyt. Mik�zben az a ringy� osztotta azt a szart, r�m nagyon durva szemekkel n�zett, azt hittem, hogy ott helyben felr�gom, mert h�t mi�rt is ne. Azt�n amikor �gostonhoz �rt�nk, azt mondta, hogy "h�t �goston volt az egyetlen aki betartotta �g�ret�t �s nem bukott meg semmib�l"... MONDOM ANY�D, 1.8-ra nyilv�n meg kellett volna adnod a kettest, mik�zben b�kitominak 1.6-ra adtad meg te zsid�, azt�n amikor oda�rt hozz�m... Nem is tudom, hogy mit l�ttam a szem�ben. Gonoszs�got. �r�m�t. Meg a kurva anyj�t.

Miut�n v�gezt�nk az oszt�lyban �tmentem az igazgat�iba, mert azt mondt�k, oda kell menni. Odamentem, de az igazgat�n k�v�l senki nem volt ott, sz�val miut�n v�gezt�nk, el is mentem. Nem kaptam semmit, se pap�rt, se utas�t�st, semmit, hogy mib�l k�sz�ljek a p�tvizsg�ra, sz�val kicsit befostam. Megbuktam matekb�l, fizik�b�l �s tesib�l. Zs�rkir�ly.

M�snap mentem vissza a dr�gal�tos oszt�lyf�n�k�mh�z, aki a kezembe nyomott h�rom k�teg pap�rt, fizika p�tvizsga.

- Csak ezeket fogom k�rdezni, sz�val tanuld �ket.
- Biztos?
- Teljesen.

H�rom oldal elm�let, amiken csak a c�mszavak voltak, ergo nekem kellett �ket kidolgozni. Ahogy haza�rtem, el is kezdtem kidolgozni �ket, mert nem akartam nagyon halogatni, de a tesit�l m�g mindig fostam. Felh�vtam a k�zilabdaedz�met, hogy most mi legyen, azt mondta, hogy � nagyon sz�vesen seg�t felk�sz�lni, sz�val kicsit megnyugodtam, hogy ebben legal�bb lesz seg�ts�gem. J�rtam Szilvi n�nihez, hogy matekozzunk kicsit, mert musz�j volt. De t�nyleg. Azt�n annyi dolgot elbasztam.

2013. ny�r

Eg�sz nyarat fizik�val, matekkal meg tesivel t�lt�ttem, ami v�g�lis nem is volt rossz, mert h�t t�nyleg nem. Nem �rtott az, hogy kicsit m�vel�dtem, meg �tn�ztem a tananyagot. Szilvi n�ni folyamatosan �nt�tte bel�m a lelket, any��k meg folyamatosan elsz�vt�k t�lem azt, amit � bel�m �nt�tt. Konkr�tan eg�sz ny�ron nem mozdultam el sehova, nem voltam se K�csk�n, se bulizni, sehol nem voltam, eg�sz ny�ron tanultam. Ja, meg blogoltam. Meg j�tszottam. Meg M�rkkal besz�ltem. Mert mi�rt is ne. De a tanul�s volt az utols� dolog, amit hagytam, �s augusztusban kezdtem el kem�nyen dolgozni. Akkor dolgoztam ki fizik�b�l az utols� t�m�t, �s akkor kezdtem el �tvenni a sz�mol�s szart, amiben Arachme seg�tett, ez�ton is k�sz�net neki term�szetesen.

Na sz�val v�gigtanultam a kibaszott nyarat, a kibaszott melegben. Mert megcsin�ltam azt, amit nem kellett volna, h�t egyem meg azt, amit f�ztem. Teljes m�rt�kben igaza van annak, aki kital�lta ezt az eg�szet, mert t�nyleg �gy a legjobb. Keser�des, de �n csin�ltam. Megettem.

Az utols� h�ten, a p�tvizsga el�tt �gy voltam vele, hogy gyerekj�t�k lesz az eg�sz, �s sim�n �t fogok menni. Hitegettem magam, pedig a legbels� �nem tudta azt, hogy nem, nem lesz �gy, �s ezt any��k is megmondt�k, ami egy r�szemnek szarul is esett, m�sik r�szemnek pedig j�l, mert csak felk�sz�tettek arra, hogy lehets�ges az, hogy el fogok esni. De megtan�tottak arra is, hogy ha elesek, akkor fel kell �lni. Elesek megint? Fel�llok. Annyiszor, ah�nyszor elesek, nem sz�m�t, hogy milyen szint� a s�r�l�s - be fog gy�gyulni.

Az utols� nap, a p�tvizsga el�tt felmondtam minden fizik�t. Hiba �s csont n�lk�l, sz�val tudtam, hogy a fizika siker�lni fog. Matekban nem voltam biztos, hab�r Szilvi n�ni azt mondta, hogy � biztosra mondja, hogy siker�lni fog. Annyi mindent kaptam t�le a ny�r folyam�n. Er�t. Kitart�st. Akarater�t. Mindent, amire sz�ks�gem lehetett a p�tvizsg�n. �gy fek�dtem le, hogy akkor menni fog.

T�vedtem.

2013. augusztus 29.

P�tvizsga napja. A ny�r alatt el�sz�r ettem reggelit, mert sz�ks�gem volt r�, pont �gy, ahogy a csokira, a sz�l�cukorra, a Schweppes-re, a r�g�ra �s a sima v�zre. Igen, ezt mind vittem. Ja, meg sz�ks�gem volt m�g a f�zetemre is. Kaj�l�s ut�n elindultam, de... R�j�ttem, hogy..

Bazdmeg. Mindent elfelejtettem.

MI A FASZ.

Ok�. Gyorsan kapkodtam a leveg�t, ap��k tudt�k, hogy megbuktam, pedig m�g meg sem �rtam a dolgozatot. Valami man� belem�szott a fejembe, �s mindent t�r�lt a tudatalattimb�l, amit eg�sz ny�ron tanultam, hogy rohadna meg, de komolyan. Sz�val kongott a fejem az �ress�gt�l.

Lili volt az els�, akit megpillantottam. F�lelem j�rta �t a testemet, de nagyon durv�n kir�zott t�le a hideg. Megk�rdezt�k, hogy mit szeretn�k el�sz�r. Azt mondtam, hogy matekot, az�rt, hogy min�l el�bb t�llegyek rajta.

Megcsin�ltam. Meg�rtam, t�l voltam rajta. De... Az a k�cs�g tan�r odaj�tt mell�m, mintha meg lett volna m�r el�re besz�lve, hogy akkor most Tam�st sz�pen �sszezavarjuk. Odaj�tt mell�m, �s kijav�totta. Mellettem. �s nem tudtam azt, hogy most mit�v� legyek.

Tudj�tok, a kellemetlen pillanat, amikor csak a nevetek �rt�tok le hib�tlanul a dolgozatban.

Minden feladatban volt hiba. Volt, ahol az eg�sz feladat hib�s volt. Volt, ahol az eg�sz feladatot rosszul �rtam fel.

Pedig csak t�rtek voltak.

Leblokkoltam. Nagyon durv�n.

�s ekkor j�ttem r� arra, hogy ideje elkezdeni megfogalmazni magamban a b�cs�levelet az oszt�lyomnak. Annak az oszt�lynak, aminek tagjainak meg�g�rtem, hogy �t fogok menni a p�tvizsg�n. De a kocka m�g nem volt elvetve. Legal�bbis a tan�r ezt mondta, �n meg m�r elvetettem.

A fizik�t elbasztam. Teljesen. �s tudom, hogy az�rt, mert a matek �sszezavart, mert olyan nem l�tezik, egyszer�en nincs, hogy valamit tudjak otthon, de �lesben nem. 
De �gy n�z ki, m�gis l�tezik. Mert velem megt�rt�nt.

Kik�ldtek. Sz�belire visszamentem. Nem hiszitek el: a lapot tartott�k el�ttem. Az �r�sbelit. �s arr�l k�rdeztek. Na, ebbe k�t belek�tnival�m van, az egyik: ha �r�sban nem tudtam, akkor honnan a gecimb�l (m�r bocs�nat) szopjam ki, ha �r�sban nem tudtam??? A m�sik pedig az, hogy m�r nem is az�rt, de az �r�sbelin se volt SEMMI olyan, ami a kikapott lapon lett volna. Semmit nem tudtam felhaszn�lni.

Meg lett tervelve? Abszol�t. �ldozat lettem? Abszol�t. Megitt�k a lev�t? Absz�lute nem.

Az eredm�nyhirdet�shez foghat�t m�g soha nem l�ttam �s tapasztaltam. Annyi �lom, annyi id�, �s... Annyi bizalom, hit, rem�ny t�rt �ssze k�t perc leforg�sa alatt, mint amennyit m�g soha �letemben nem l�ttam. L�ttam s�rni fi�kat �s l�nyokat egyar�nt. L�ttam azt, ahogy egy l�ny �lmai darabokra t�rnek, ahogy megtudja azt a ridegk�p� igazgat�helyettest�l, hogy megbukott matematik�b�l. �s amikor hozz�m �r�nk...

- S. Tam�s. Matematika: el�gtelen. Fizika: el�gtelen. Testnevel�s: el�gs�ges.

Igaz�b�l fapof�val hallgattam v�gig. �rzelmek n�lk�l. Ahogy tanultam. Nem szabad az �rzelmeket kinyilv�n�tani - mindenki megt�rt, csak �n nem. Lili odaj�tt, �s meg�lelt - soha nem csin�lt m�g ilyet, de akkor j�l esett. De �reztem azt, hogy meg fogok t�rni, �s engedni fogok annak, hogy elt�rj�n a m�cses, �gy, mint az �lmaim, a tanul�sba fektetett id�m, �s minden egy�b m�s, sz�val sz�pen ler�ztam magamr�l, �s azt mondtam, hogy mennem kell. Mert t�nyleg mennem kellett, az igazgat�i irod�ba.

Ahol szembes�tettek azzal, hogy eltan�csolnak az iskol�b�l. Egy �v ut�n eltan�csolnak az iskol�b�l, mondv�n, hogy nem tudn�k teljes�teni az iskol�ban a k�vetkez� tan�vben, �s keressek magamnak m�sik iskol�t.

A legviccesebb a sztoriban az, hogy ez cs�t�rt�k volt. H�tf�n meg m�r kezd�d�tt a tan�t�s. Volt egy munkanapom arra, hogy keressek m�sik iskol�t.

A sz�leim nem voltak ott, hogy kiboruljanak, teh�t �n nem tettem. Pedig legsz�vesebben a pof�jukba k�ptem volna, mert azzal is csak t�bbet �rtek volna, mint egy�bk�nt �rnek. Csak a sz�nvonalat emeltem volna. De nem tettem. Pedig lett volna alkalmam, t�nyleg.

Ahogy kil�ptem az igazgat� irod�j�b�l, hazafel� indultam, de amint kil�ptem az �p�letb�l, �gy d�nt�ttem, hogy mam�hoz kell menjek el�sz�r. Hogy fogom ezt elmondani any��knak? S�t�ltam. L�lek �s �rzelmek n�lk�l, csak s�t�ltam el�re. H�sz m�ter ut�n apa j�tt oda hozz�m, �s ahogy megl�ttam a szemem sark�ban, �sszeestem, �s s�rtam. Kegyetlen�l. �s � csak v�gasztalt, v�gasztalt, �s v�gasztalt.

�ngyilkos akartam lenni. Komolyan elj�tszottam a gondolattal. Mi lenne, ha. De megtettem? Nem.

Mam�hoz mentem, de nem volt otthon, n�lunk volt. Apa nem j�tt el mam�hoz, hanem hazafel� ment, de �reztem azt, hogy benne is �sszet�rt valami. Ahogy haza�rtem, csak befek�dtem az �gyba, �s s�rtam, ahogy a cs�v�n kif�rt. Mama oda�lt mell�m, simogatott, �s mindent csin�lt, de nem hatott semmi. A kuty�m a h�tamon volt, azt�n odaj�tt az arcom mell�, lefek�dt, �s kik�ny�r�gte mag�nak, hogy simogassam. Nyalogatta az arcomr�l a k�nnyket. Tudta, hogy baj van, �s tudta azt is, hogy csak � tud megnyugtatni. �s siker�lt neki.

Ekkor j�ttem r� arra, hogy igen.. Igen, szoros k�z�tt�nk a k�tel�k. Az a k�tel�k, ami �sszetart benn�nket, az a k�tel�k, ami miatt �n az �, � pedig az �n legjobb bar�tom. Nagyon durva, soha nem �reztem m�g ezt ezel�tt, de most, v�gre valah�ra �t tudtam �rezni, �s l�ttam a rem�nyt egy szebb holnap fel�. Anya term�szetesen kiab�lt velem. Nem az�rt, hogy megbuktam, nem. Az�rt, mert nem tudta, hogy hogy ker�tsen h�tf�ig iskol�t. Be akartak �ratni minden nevesincs iskol�ba, ahol tudtam, hogy ha beker�l�k, �ngyilkos leszek. Olyan helyekre, ahol nem lehetn�k �nmagam, �s rettegnem k�ne.

�s ekkor mondtam meg nekik, hogy vagy Tiszak�cske, vagy abbahagyom az iskol�t. A v�lasz...

Nem volt.