Múlthéten cukin leselejteztem az összes (!) spamet. 3000 hozzászólás volt, ami spamnek volt minősítve. Aztán véletlen azokat is spamnek minősítettem, amik nem voltak azok, így újra át kellett néznem mind a háromezret. Most elegem lett, úgyhogy első lépésként faszán telepítek egy captchát (mondjuk nem mintha nagyon kommentelgetnétek), aztán a következő dizájnnal meg jön a Disqus is. Mert ott azért kisebb az esély 2-3 nap alatt 1119 spamnek (jelenleg ennyivel vagyok megáldva, ezeket át kell nyálaznom, meg minden apám fasza, jó is lesz).

Nem fogok bocsánatot kérni azért, hogy nem írtam. Jó, tudom, itt volt az őszi szünet, de konkrétan élni nem volt kedvem, nemhogy még itt írkálni meg figyelni a helyesírásra. Most sincs túl sok, de már úgy érzem, hogy kell. Nem azért, mert már lenne mit kiírnom, hanem egyszerűen szeretném a hétvégémet arra feláldozni, hogy weblapot szerkesztek, mert már teljesen kiestem az egészből. A Teen Wolfos oldalra is dizájnt kéne csinálni, illetve fel kéne tölteni tartalommal - már egy éve van meg, de tartalom még lófasz nincs rajta konkrétan. Kicsit gáz, nemdebár? Mondjuk ott nem csak azt kéne megcsinálnom, hanem mondjuk azt is, hogy faszán át kellene nyálaznom az egészet, és megírni Chrome-ra, de nincs ötletem sem. Mondom. Életkedvem sincs, nemhogy még ötlet a fejemben. Ugyan.

Most kaptam a hírt, hogy a hónap végéig még költöznöm is kéne, szóval most kezdhetek megint keresgélni fasza tárhelyet. Valaki, akihez mehetek? *bociszemekkel nézek* légyszilégyszi.

Miről is írjak. Azt se tudom, hogy hol hagytam abba. Ja, már tudom. Csak egy helyzetjelentést írtam, hogy a jelszót itt és itt lehet elérni, de már fogalmam sincs, hogy akkor miről is akartam írni. Nyilván a jelszavas tartalom dolgait tudom, de igazából ennyi. Azt meg nyilván nem azért jelszavaztam le, hogy most ilyen cukimód kiírjam. Nem is fogom.

Az iskola továbbra is szopás. Eljutottam oda, hogy nem szeretek már oda járni. Azaz nem magával az iskola épületével van gondom, hanem azzal, hogy nagy a követelmény, amit konkrétan telibeszarok. Komolyan. Néha, hébe-hóba tanulok, de tényleg élni sincs kedvem. Olyan kedvtelen vagyok mostanában, hogy sokszor azon kapom magam, hogy levegőt venni is nehezen veszek, annyira nincs kedvem ahhoz sem. És a legfrusztrálóbb az, hogy fogalmam sincs, hogy miért van ez. Azért kicsit kezd már zavarni. "Kicsit".

Néha azért elgondolkodom azon is, hogy mi értelme van az életnek. Nem akarok itt olyanokat írni, hogy sajnáljatok, mert az nem én lennék. Néha jól esik, ha úgymond "gondoskodnak" rólam, és figyelnek rám, de most nem esne jól, inkább idegesítene. De azért nem csúszik minden vajon, sem itthon, sem az iskolában, se sehol. Az egész életem egy mess. És durván mess. Elkezdett hullani a hajam, szar a közérzetem, néha meghalni lenne kedvem. SZAR.

A minap gondolkodtam el azon, hogy mi alapján vagyunk beosztva úgymond gazdasági csoportokra. Miért van az, hogy aki nem érdemli meg - mert tényleg van ilyen! - , az úszkál a pénzben, a seggét kétezressel törli ki, én meg itt szopok. Se ruhám, se cipőm. Cipőm mondjuk van. Három is. Abból kettő szakadt és vászon, a harmadik meg ha egy kisebb vízpárlatba lépek szarrá ázik alulról. Én miért nem tudom magamnak megengedni azt, hogy elmegyek vásárolni, és faszán veszem csak a cuccokat a polcokról, és nem nézem az árát? Egyszer úgy kipróbálnám. És most nem éppen arra gondolok, hogy több tízezres ruhákat meg cipőket vásárolnék, hanem mondjuk Chocapicot vennék meg egy egész csomaggal. Vagy Nesquik-et. Vagy mittudomén. Értitek.

Felbasz. Nem értem, hogy miért van ez. Nem értem, hogy miért. Komolyan mondom, megint olyan, mintha depressziós lennék. Csak az a baj, hogy nem tudok hova futni - mamával összevesztünk két héttel ezelőtt, azóta nem szól hozzám, hiába próbálok vele beszélni, bunkózik. Most akkor én miért álljak hozzá máshogy? De faszom, ez is bánt. Minden szar.

Inkább abbahagyom, mert tényleg átmegyek önsajnálatba, és azt nem szeretném. Bocsi. Nem megy ez most.