Megígértem az előző bejegyzésben azt, hogy írok egy hosszabb bejegyzést a napokban. Egy hét eltelt, azóta megy a huzavona saját magamban, és most rászedtem magamat, és ahogy rászedtem magamat, rájöttem arra is, hogy rohadtul de semmi olyan nem történt az életemben, amiről tudni írnék hosszasan; de az ígéret szép szó, ha betartják úgy jó alapon megpróbálok valamit összehozni kissé hosszabban, kissé kifejtősebben. Sok téma motoszkál a fejemben, amiről tudnék írni hosszabban, de gondolom sokatok inkább arra kíváncsi, hogy mi történt velem, nem a sok agyfaszra, ami kijön az elmémből.

Szóval utoljára valamikor február eleje környékén írtam utoljára. Próbáljuk meg sorbaszedni azt, hogy mi is történt velem február óta... Hát, őszinte leszek,

a nagy büdös lófasz sem,

vagy csak már inkább nem emlékszem rá. Azaz inkább úgy mondanám, hogy biztos történt velem olyan, amiről tudnék írni, csak nem akarok. Nem, legyünk őszinték, van olyan dolog, amit le tudnék írni és kivesézni, ami bassza a csőrömet, de nem írom le, mert viszonylag béke honol az életemben.

Szóval inkább leírnám azt, hogy betöltöttem a tizenkilencet. Nagyon faszán megünnepeltük Dorinával (az unokahúgommal), mivel elhívtam hozzánk 27-re, és kicsit ittunk. Jól éreztük magunkat, minden prímán alakult, de... Mégse volt az a "hű, ez az este baszott király volt" érzésem másnap. Mindenre emlékeztem, nem ittam annyit, hogy másnapos lettem volna, szóval úgy tényleg, konkrétan semmi nem volt, ami maradandó lett volna. Jó, persze, örülök annak, hogy Dorina eljött, és jól éreztük magunkat, de basszus. Nézegetve a Facebook falamat, sok helyen láttam olyat, hogy a nálam jóval fiatalabb korosztály (15-16 évesek) sokkal faszább partykat csapnak, ahol a középpontban nem más áll, csak az ünnepelt. És az én születésnapom? Sehol nem álltam, hol itt, hol ott, de középpontban nem igazán. Aztán elkezdtem gondolkodni azon is, hogy mi is volt az a rendkívül erős ürességérzet vasárnap, és rájöttem arra, hogy nekem az hiányzott, hogy a barátaimmal legyek. És aztán elkezdtem azon gondolkodni, hogy... Miért nem voltak ott? Aztán rájöttem arra, hogy azért, mert nem hívtam senki mást, mert két embert próbáltam elhívni, az egyik nem ért rá, a másiknak kedve nem volt (heló Boti), aztán meg úgy voltam vele, hogy a fasz kivan, inkább halok meg egyedül a képzeletbeli macskámmal. Szerettem volna másokat is elhívni, de az életkedvem elment az elutasítások után (pedig csak kettő volt), és úgy voltam vele, hogy akik a tizennyolcadikra se jöttek el, azok a tizenkilencedikre se fognak. Szóval itt abbahagytam.

Nem kaptam születésnapomra semmi egetrengető dolgot, nem lettem csóróbb, nem lettem gazdagabb, összeült a család egy ebédre, ahonnan a család másik fele egyszerűen elkésett (vagy nem volt kedvük eljönni), a másik fele meg csak baszta a rezet, és el is feledkeztek rólam. Voltak, akiknek örültünk, voltak, akiknek nem, ez általában így szokott lenni, de eltelt úgy a születésnapom, hogy úgy zártam a napot, hogy... Konkrétan

úgy sehogy.

Semmi extra, teljesen mint egy átlagos hétköznap. Ettünk, ittunk, beszélgettünk. Ennyi. A tortám meg egy hatalmas szar volt, pedig anyáék rengeteget fizettek érte (egy 8 [!!!] szeletes tortáért elkértek 3700 forintot). És nem, nem csak szerintem volt szar, hanem mindenki szerint. Öten megettünk két szeletet, a később érkezőket is megkínáltuk belőle, de körülbelül 10 ember evett meg 3 szeletet. Szóval kidobtuk a picsába. Amúgy nem lett volna vele nagy probléma, ha a tejszínhab a tetején, illetve a krémben nem műhab lett volna. Tehát nem ilyen növényi zsiradékból meg anyám picsájából készült volna, hanem úgy, ahogy anya szokta, rendes, állati eredetű habtejszínből.

Aztán jött a névnapom, ahol apa nem tudott ott lenni, mivel dolgoznia kellett. Kiképzésre ment, mivel a határra berakták, és ahol jelenleg is ott van. Zárójeles megjegyzés, hogy apa katona. És ennél többet nem írhatok, de szerintem még ennyit se szabadott volna, attól függetlenül, hogy a katonák jelenléte konkrétan nyílt titok a határon. Na mindegy, fuck the system.

Csináltam sok hülyeséget. Például lógtam. Aztán lebuktam, és persze ki volt a hibás, hát természetesen nem én, hanem a hülye tanár, gondoltam első blikkre, aztán rá kellett jöjjek arra, hogy az osztályfőnököm nem azért cseszegetett akkor, hogy velem kibasszon, hanem azért, mert nekem a jót akarja, mondhatok bármit. És így később belegondolva (például most), ez tényleg így volt, és összetehetem a kezemet meg a lábamat, hogy ilyen osztályfőnököm van. Ettől függetlenül jelenleg rengeteg hiányzásom van, nyilván én vezetem a hiányzási ranglistát, ami gáz, nem gáz, de most volt pont egy olyan betegségem, amire az idióta orvosom kurvára nem írt semmi gyógyszert, csak vitamint, és persze, hogy nem gyógyultam ki. Így hiányoztam 33 +/- 5-6 órát, és így van durván 200 óra hiányzásom, ami sok. De tényleg. Ettől függetlenül úgy gondolom, hogy annyira nem vagyok lemaradva a tananyaggal, és annyira nincsenek ergya jegyeim sem. De azért jöhetne már a nyári szünet.

Egyébként nagyon szeretem felidegesíteni magam anyán meg apán. 19 éves vagyok, nem gondolom azt, hogy meg fogom tudni váltani a világot (sose leszek képes lol), de azért úgy gondolom, hogy a helyzetfelismerő és kontrolláló képességeimmel nincs probléma. Ennek ellenére apukám eltalálta, hogy ő széthúzza az internetet este 10 órakor, és akkor ő hogy kibaszott velem, de

aztán tudattam vele, hogy van mobilnetem,

és lemondott a terveiről. Ettől függetlenül ha itthon van, ugyanúgy széthúzza a netet, és egyre jobban felidegesít ezzel a faszságával. Úgy van vele, hogy ettől a húzásától majd én sokkal jobban fogok aludni, sokkal jobban fogok tanulni, sokkal jobban fogok teljesíteni. De ez kurvára nem így van.  Egyébként az arcát látni kellett volna, amikor megmutattam neki, hogy nem baszott ki velem, és ugyanúgy netezek tovább.

De amúgy tényleg, teljesen hiába húzza szét a netet 10 órakor, úgyse fogok tudni aludni akkor, mert a biológiai órám átállt arra, hogy én 11-kor, vagy éjfélkor feküdjek le és aludjak el. Próbáltam visszaállni arra, hogy én elaludjak 10 óra fele, mint ötödikben, de nem sikerült.

Szeretek hirtelen témákat váltani, szóval most is megteszem. Képzeljétek, van munkám a nyárra. Legalábbis elméletben, gyakorlatilag még semmi sem biztos, de ha bejön, akkor aranyéletem lesz. A Mercedes gyárban fogok dolgozni (ha minden jól megy), az irodán, és kurvajó órabérben. Június 16-tól augusztus 31-ig írtam, hogy szeretnék dolgozni, de lehet, hogy lesz egy Sziget napom, mert én ezt eldöntöttem, hogy a 0. napra muszáj elmennem Rihanna miatt. Anyával tudattam, a válasza egy

határozott nem volt,

ami után megkaptam azt is, hogy "mi a kurva anyádat keresnél te ott", meghogy én még ehhez fiatal vagyok, én meg csak körülbelül így néztem. De komolyan. Úgy utálom, hogy 19 évesen úgy kezelnek, mint valami kis pisist. Attól függetlenül, hogy sokszor tényleg úgy viselkedem, mint egy 5 éves kis picsa.

Na, azt hiszem, sikerült beváltanom az ígéretem, most meg megyek SeeMTA-zni. Fú geci, de hosszú lett ez a bejegyzés.