Egy novella�r�-versenyen, igaz, nem volt nagy, neves verseny meg semmi hasonl�, de harmadik lettem, �s ez sokat jelent sz�momra. Sz�val �gy d�nt�ttem, hogy Facebook ut�n ide is kiposztolom.

Boldog vagyok, �s a felh�k felett j�p�r m�terrel j�rk�lok. A l�bam nem �ri el a f�ldet, olyan boldog vagyok, konkr�tan pillang�t lehetne velem fogatni. Vannak bar�taim, vannak okaim az�rt, hogy �ljek, hogy t�nyleg felt�tlen�l boldog legyek, �s megmutathassam a vil�gnak azt, hogy vagyok valaki, hogy �rek valamit. Nem �ll�t meg semmi, nincsenek korl�tok, nincsenek olyan emberek, akik tudn�k szab�lyozni azt, hogy hogy �rezzek, mit csin�ljak, nem tudja senki sem befoly�solni azt, hogy hogy �rzek. Csak �n vagyok.

Cs�r�g az �ra, 5:30 van. Elfelejtettem kikapcsolni az �breszt�t, nem megyek ma dolgozni, mivel szabads�gon vagyok. Pedig alapvet�en nem r�m vall az, hogy ha tudom, hogy m�snap nem megyek dolgozni, akkor nem kapcsolom ki az �breszt�t. Ett�l f�ggetlen�l ha m�r fel�bredtem, kipattanok az �gyb�l �s elv�gzem szok�sos reggeli rutinom: mosakod�s, gyors tusol�s, azt�n felteszem a k�v�t f�ni, hogy mire felkel, friss legyen �s lehet�leg forr�. Mik�zben a k�v�zaccot �r�tem ki a k�v� tart�j�b�l, elgondolkodom az �lmomon, �s azon, hogy mikor is voltam utolj�ra �gy igaz�n boldog, azt�n r�d�bbenek, hogy nem mostan�ban. �rd�gi egy k�rforg�s, de ezt teszi a depresszi�. Ebbe tasz�tja bele a "tulajdonost", azt az embert, aki szeretne boldog lenni, de nem tud. Vagy saj�t maga miatt, vagy a k�ls� behat�sok miatt, vagy egyszer�en csak az�rt, mert a s�t�n az �r�kk�tart� boldogtalans�gra k�rhozatta. Ki tudja.

Sokan megk�rdezik azt, hogy minden rendben van-e velem, �s mindig �gy v�laszolok, hogy ne k�rdez�sk�djenek tov�bb, ergo "igen, minden rendben", De egy�bk�nt �gy legbel�l, t�nyleg, m�lyen legbel�l tudom �n is, hogy nem, semmi sincs rendben, �s nem �rzem �gy, hogy minden rendben lenne. A mindennapokat ugyan�gy t�lt�m el, minden egyes nap ugyanaz a bevett szok�s: felkelek reggel, megiszom a k�v�m, cigizek, elmegyek a dolgozni, hazaj�v�k, itthon is dolgozok, megcsin�lom a h�z k�r�li dolgokat, mosok, f�z�k, takar�tok, f�rd�k, lefekszek. �s ezt �gy minden egyes kibaszott nap az elej�t�l kezdve a v�g�ig ism�telve. Eljutottam arra a szintre, hogy r�gen n�h�nyan tudtak m�g a l�tez�semr�l, mostanra viszont a s�llyeszt� legm�ly�ben v�geztem, senki nem tudja, hogy mi van velem, senki nem tudja, hogy mi a probl�m�m, m�g anya, s�t, � sem, mert megtanultam leplezni, vagy cs�b�l r�v�gni a "mi baj van?" k�rd�sre a semmit mond� v�laszt, mag�t azt, hogy "semmi". �s ez igaz�b�l �gy p�r h�nap alatt elkezdett felem�szteni, �s nem tudom, hogy mikor fog tot�l elborulni az agyam, �s azt mondani, hogy k�sz, nekem el�g volt ennyi, �s nem k�rek t�bbet ebb�l a bullshitb�l, kaptam eleget a 23 �v alatt.

�s t�nyleg, fogalmam sincs, hogy mikor fogok v�g�rv�nyesen �sszeroppanni �s fat�lis hib�t elv�teni. Komolyan mondom, f�lek saj�t magamt�l, mert megint visszat�r az az �lmom, amiben elfojtott agresszi�t v�lek felfedezni: piros szoba, piros �n, el�ttem azok az emberek, akik sz�m�tanak m�g nekem valamit, szeretem �ket, �n pedig lel�v�m, megk�nzom �s meg�l�m �ket, majd a v�g�n r�h�g�k. �s nem ez a legdurv�bb, hanem az, hogy egyszer�en nem tudok felkelni bel�le. Az agyam nem �rz�keli azt, hogy �n ezt nem akarom (vagy akarom, csak nem akarom kimutatni a val�s�gban), �s nem kelt fel, nem kongatja meg a v�szkorongot, hogy hah�, ezt nem k�ne. De sokszor m�r meg sem visel igaz�b�l, csak akkor, amikor realiz�lom, hogy mit is �lmodtam.

Abbahagyom a gondolkod�st, 6:30, cs�r�g az �r�ja. Szok�sos m�mosolyt felveszem magamra, leplezve azt, hogy nem, nem vagyok boldog, mert ha r�j�nne, hogy nem vagyok az, mag�t hib�ztatn�. Pedig nem � a hib�s, hanem �n.

�nt�k egy kis k�v�t a k�t k�v�skan�l cukorra, bekapcsolom a r�di�t, �s elindulok a szoba fel�. Amikor az �gyhoz �rek, adok egy puszit a homlok�ra, l�tom, hogy mosoly h�z�dik az arc�ra. �r�l�k annak, hogy van valaki, akinek m�g okozhatok boldogs�got, igaz, csak �tmenetit. De boldogs�g. Olyan dolog, amire �hezek legbel�l, �s m�gse akar siker�lni, m�gse akar �sszej�nni. Szar az eg�sz.

Kimegyek. Megv�rom, am�g fel�lt�zik, k�zben csin�lok neki t�z�rait a munkahelyre - �v�n� az �vod�ban, kell neki a t�pl�l�k a sok lurk� mell�, hogy ne �gy t�rjen haza, mint egy zombi. 2 perc m�lva ahogy kij�n, arcomra furcsa mosoly �l: �gy �rzem, egyszerre vagyok szerencs�tlen �s szerencs�s is. Szerencs�tlen az�rt, mert egy ilyen n� mellett nem tudok boldog lenni, �s szerencs�s az�rt, mert m�gsem hagyott m�g itt a pics�ba egyed�l meghalni. V�gign�zem, ahogy bebugyol�lja mag�t a kinti, meleg ruh�ba, nagyon j�l �ll rajta ez a t�rdig �r� sz�vetkab�t. Ahogy v�gzett az �lt�z�ssel, odal�pek hozz�, adok neki egy puszit, �s a t�z�rait a kez�be nyomom.
- V�rlak haza - mondom neki kicsit f�radtan, kicsit rem�nyvesztve, de � ezt nem veszi �szre.
- Sietek haza. F�z�l valamit?
- M�g megl�tjuk. Viszont siess, mert elk�sel.

B�lint egyet �s elindul. Ahogy becsuk�dik az ajt�, levetem magamr�l a mosolyom, �s �jra magamba roskadok. A r�di�ban a Million Reasons sz�lal meg, ami az alaphangulaton sokat ront, mondhatni, hogy negat�v ir�nyban, de ebb�l m�r nem szabadulok.

Cs�r�g a telefonom. Rossz �rz�sem van, nem szok�sa 7 �rakor cs�r�gni. Ahogy k�zelebb megyek a telefonhoz, l�tom, hogy anya k�pe van kint a telefonon, ami m�r rossz jel reggel h�tkor. F�l �ra m�lva leteszem a telefont, �s teljesen �sszet�r�k. �gy roppanok �ssze a nyom�s alatt, mint a frissen fagyott j�g a kisebb k�ty�ban. Azt mondta anya, hogy ne csin�ljak h�lyes�get, holnap elj�n, �s tartsak ki. De nincs mi�rt kitartsak.

Bemegyek a szob�ba, �s az ingeim k�z�tt eldugott dobozt kiveszem, kiviszem a konyh�ba. Magam el� veszem a hat kazett�t �s a diktafont, bedugom az els� kazett�t, �s elkezdem mes�lni az �letem, sz�let�semt�l kezdve eg�szen addig a pillanatig, am�g be nem fejezem az eg�szet. Elmagyar�zom, hogy hogy �rzek, hogy mi�rt �rzek �gy, ahogy. V�zolom, hogy nem egyszer volt seg�lyki�lt�som, nem egyszer kongattam meg a v�szharangot, de �n akartam �gy, �n akartam azt, hogy ez t�rt�njen. V�zolom, hogy mi volt az a bizonyos pont a mondat v�g�n.

D�l van, ahogy befejezem az eg�szet, telebesz�ltem hat kazett�t. Magamban megveregetem a v�llam, �gyes voltam. Pap�rt �s tollat ragadok, elkezdek k�rm�lni, Neki �rom, �s bocs�natot k�rek t�le. Megmondom, hogy nem tehet r�la, saj�t d�nt�s, �s l�pjen tov�bb.

El�ker�tem a b�r�nd�m, �sszepakolok, kab�tot ragadok �s elindulok Buda fel�, a Szabads�g h�don kereszt�l. �t k�zben sok ismer�s arccal tal�lkozom, de nem l�tnak semmit, mivel miel�tt kil�ptem az ajt�n, a szok�sos m�mosolyom felvettem, hogy senki se l�ssa azt, hogy baj van. Magamban akarok lenni. Igaz a mond�s: zene be, vil�g ki.

A h�dhoz �rve sz�tn�zek. Nincs sok ember. A h�d k�zep�n meg�llok, gondolkodom. T�l�lem ezt? Egy�ltal�n t�l akarom �n ezt �lni? Gondolatspir�lba keveredtem, �s nem akarok, illetve ink�bb nem tudok bel�le szabadulni. Bedugom a f�lhallgat�m, �s elind�tom az Afraidet. F�lek vajon? Milyen lesz ezek ut�n az �let? Nem tudom.

L�gatni akarom a l�bam. Fel�l�k a h�d korl�tj�ra, igaz, lassan, mert cs�szik, de siker�l. Senki nem �ll meg mellettem, senki nem k�rdezi meg, hogy minden rendben van-e, �s senki nem sz�l, hogy ugyan menjek m�r vissza a j�rd�ra, mert ez �gy nem lesz j�. Rohan� vil�gban �l�nk, ahol nem �r�nk r� az emberek faszs�gaira, �s a saj�tunk�t helyezz�k el�t�rbe - deh�t ez �gy van rendj�n. Len�zek a b�r�nd�mre, �s tov�bbl�pek a Female Robbery-re.

Ell�k�m magam a h�dt�l. Ahogy zuhanok a v�z fel�, �t�rt�kel�dik bennem minden. V�ge a sok bullshitnek, v�ge van mindennek, mostm�r csak �n vagyok, saj�t magammal. A harcot nem a t�rsadalommal, nem a sz�leimmel, nem a bar�taimmal v�vom, hanem saj�t magammal. �rzem, hogy k�zeledik a v�zfelsz�n, hideg, nem is ak�rmennyire. Viszont v�gre �rzek valamit, ami felszabad�t, �s engedi azt, hogy megnyugodjak. Becsukom a szemeimet, �s lep�r�g el�ttem minden. F�l m�sodperc m�lva kinyitom, k�r�lbel�l f�l m�terre vagyok a v�zfelsz�nt�l. Megint itt van az a furcsa �rz�s, amit nem igaz�n �reztem m�g soha sem, azt�n r�j�v�k arra, hogy egyszer �reztem, �s tudatosul bennem az eg�sz, hogy mit �rzek.

Szabad vagyok.