Csapassunk egy kis Taylor Swift zenét, erre a nagyon csilles kis zenére elég könnyen jönnek a gondolatok. Nem tudjátok, hogy mit akarok kihozni, ugye? Hát, akkor talán még joban célozgatok: nosztalgiázok egy kicsit, mert hát miért is ne. Szeretnék egy viszonylag hosszú bejegyzést kipréselni magamból, de úgy érzem, hogy nem fog menni - annyi oldalam volt már, hogy már igazából magam sem tudom. Még mindig nem tudjátok, hogy miről papolok? Ahj baszki, akkor elmondom: átnézzük webes "pályafutásom".

A simses évek

Ahonnan mindenki indult az én generációmból: az mlapos évek
Igen igen, ha jól tudom, majdnem mindenki a mindenkilapjáról indult, még a nagyon régi mindenkilapjáról. Az én időmben gecisok Simses lap volt, akkor nagy pacek volt az a téma, kb. minden harmadik oldal arról szólt, de jó is volt az az idő.. Emlékszem, Fefa oldalát láttam meg, és akkor már tudtam, hogy "úristen, ilyen nekem is kell". 10-11 éves lehettem, elkezdtem csinálgatni, Photofilterrel csinálgattam a mostani szemmel designnak nem mondható hányadékokat. Akkor írtam ugye nagyon sok "simstory"-t, de én olyan hülye voltam, hogy nem tudtam, hogy a képeket fel kell tölteni a tárhelyre, így én csak így nyugodtan beszúrogattam a képeket a gépemről, aztán meg csodálkoztam, hogy miért mondogatják, hogy mekkora szar az oldal, meghogy nincs kép a simstory-kban. :D Aztán rájöttem, igaz elég későn, hogy mi volt a hiba, de már lusta voltam korrigálni, szóval új lappal szerettem volna kezdeni: következő bekezdés.

A következő szolgáltató: lapunk.hu
Igen, a következő szolgáltató a lapunk.hu volt. Őszintén szólva, nagyon meg is bántam, hogy nem jöttem egyből G-Portálra, de meg is értem magam, túl nagy falat lett volna nekem az mlapról váltás gp-re, szóval.. Kipróbáltam ezt. :D Hát mondanom sem kell, minden nap váltogattam a dizájnt, de így visszagondolva fullgáz, hogy minden nap dizájnokat cseréltem, mivel annyit csináltam, hogy kicseréltem a háttér színét, és rávágtam pár új képet... Hát, elég gáz volt. :D Nagyjából fél évig voltam a lapunk.hu-n, aztán jött...

A G-Portál
Nagyon büszke voltam magamra, amikor az első gp-s lapomat létrehoztam, és csináltam rá egy új dizájnt. Azt hittem, hogy ingyenes ez is, aztán nem is tudom, hogy már mennyi idő után, de végül kaptam azt a képernyőt, hogy fel kell töltenem a kreditegyenlegem, különben törlik az oldalam... Anyáék telefonját sunyiban elcsórtam, és szépen feltöltöttem kb. 300 kreditet az oldalra, aztán anya meg nézte, hogy mi ez a háromezer forint plusz a számlán... Na akkor nagyon kikaptam, hogy ezt mégis hogy gondoltam, amit végülis most meg is értek, de azért kicsit durva volt az akkori gportál, hogy nem lehetett ingyenesen portált létrehozni. Mindegy is, sokáig voltam G-Portálos, Martinnal ekkor ismerkedtem meg, és együtt vittük a SimMasters-t, nagyon menő volt. Emlékszem, hogy volt olyan nap, amikor csak egy nap alatt (!!) három dizájn volt az oldalon... :D Ekkor még Xarát használtam, nem Photoshopot - aztán én szerettem volna egy új dolgot kipróbálni, de Martin szeretett volna maradni a gp-n, így én léptem, Martin pedig létrehozott egy saját portált...

Az első HTML-es weboldalak
Léptem hatalmasat, megint újítottam, kipróbáltam, hogy mit tudnék létrehozni nvu segítségével... Hát, az eredmény nagyon gáz lett, emlékszem, hogy a LindaDesign fejléces chat kódjával igazgattam majdnem minden elemet a helyére, meg nvu segítségével frissítgettem... Hát így visszaemlékezve ez is nagyon gáz, meg ugye akkor még nem ismertem a style.css-es megoldást, így minden oldalra beszúrtam a css-t - ezt jól megszoptam, amikor dizájnt cseréltem, és nagyjából 200 oldalon kellett css-t cserélgetni... Az életem meguntam mire végeztem, meg is utáltam a HTML-t, és így új megoldások után néztem...

A PHP és a Cutenews-es évek
Nagyon sokat kellett noszogatni, hogy kipróbáljam a PHP-s internetes nyelvet, de végül rávett egy kedves barátom, Beii (nem tudom, hogy ismerős-e), és végül azóta is igazából PHP-t használok, csak WP alatt. A cutenews-t ahogy megtaláltam egyből beleszerettem, mert nem kellett annyit szarakodni vele, mint a HTML-es oldalnál, így sokkal jobban szerettem a cn-t szerkesztgetni, mint a HTML-t. Le is szoktam a minden napos dizájnváltásokról, örültek is neki a látogatók, mert ekkor kezdtem el használgatni a Photoshopot. Aztán 3 év után, nagyjából 2010-ben rájöttem, hogy már kinőttem a témából, és bezártam az oldalt - kicsit sajnáltam, de végül nem bántam meg, hogy belevágtam ebbe a nagy kalandba, mert rengeteg embert ismertem meg, és hála a jó égnek, azóta is ismerem ezeket a remek embereket. Tehát a Simses korszak 2010-ben lezárult, és egy új fejezet nyílt...

Egyéb oldalak

A csiribú csiribá időszak
Régen imádtam másolni, és ez a Harry Potter időszakomnál meg is látszott. Kezdjük ott, hogy alapból Martinról koppintottam az ötletet, hogy nekem kell egy HP-s lap, amit aztán végül abba is hagytam. Nem azért, mert meguntam volna, hanem azért, mert kiolvastam az összes könyvet, és az utolsó filmeket forgatták - a hetedik részt, azt hiszem. Ez csak GP-n volt, aztán abba is hagytam a Harry Potter időszakot, de egy évig ez is eltartott - ekkor ismertem meg Fawkes-t, és egy csomó másik nagyon jó embert - köztük Szisszt, és drága jó húgát, Klaut is.

A grafikás hónapok
Nekem régen volt grafikás oldalam is, bezony! Az egész egy blogból indult ki, a littlebluemonster-ből, ami PHP-ra épült, és a blogból alakult át grafikás oldalba. Nem tudtam grafikázni már akkor sem, meg is látszott, mivel raktam fel eladó diziket, egyiket sem vitték el, szóval alaposan megszívtam, de lényegtelen is - sok dolgot csináltam, aztán már nem bírtam, majdhogynem kiégtem, és folyamatosan siettem haza, hogy tudjak grafikázni, és csak 2-3 órát arra töltöttem el, hogy grafikákat csináljak. Meguntam, megutáltam, azóta nincs is grafikás lapom, a littlebluemonster volt az első és utolsó, soha többé grafikás oldal, és minden elismerésem Szisszé, aki tudja ezt csinálni. Végülis én is vittem egy pár hónapig, de rájöttem, hogy kajak nem az én műfajom. :D

A filmes vonal
Szintén Martinnal kezdtünk neki még ezer évvel ezelőtt a some.gp-nek, vittük is egy csomó ideig - amíg volt egy csomó időnk, aztán úgy abbahagytuk. Régen Martin csinálta a dizájnokat, és azokat is imádtam, de mondjuk ezen nem is csodálkozom, mivel Martin grafikus irányban ment továbbtanulni. Egyébként ránéztem a portálra, még mindig megvan, egy Avataros kinézettel, amit én csináltam, és hát.. Enyhén szólva nagyon gagyi, de ha kíváncsiak vagytok rá, akkor tessék, lessétek meg. Na szóval ez ment 1-2 évig kb, aztán én szerettem volna kipróbálni a Wordpresst, szóval sebtiben szerváltam domaint a starszztól, méghozzá a lovely-movies.com-ot, csak aztán az szépen bespammolt, és a fanfusiontól is szereztem egy domain címet, a movies-daily.org-ot, ahol még mindig megtalálható vagyok, habár most nem szerkesztem, mert nincs kedvem... :D Egyébként az eredeti terv szerint nem is lettem volna benne ebben az oldalban, csak Martin elkövette azt a hibát, hogy megmutatta a lapot, aztán szépen kihisztiztem magamnak, hogy engem is vegyen be... Hisztikirály vagyok, tudom. :D Na, ennyit a filmekről, itt az ideje...

Az utolsó vonal: a blogos személyes téma
Azért hagytam ezt utoljára, mert ugye most is azt a témát olvassátok, és nem is szeretnék erről sokat papolni: rájöttem, hogy szeretek blogolni, meg írkálni szánalmas életemről, meg cikkeket írogatni, ezért kezdtem neki az oldalba... Ezzel az oldallal kezdődött a blogos vonal, és itt járunk, hát.. Enyhén szólva rendkívül sok változás van a kettő között, de ezt inkább le is tagadnám, hogy én csináltam: pontatlan, szar, és nem is így képzeltem el.. :D 

Hú, hát nem is akartam ennyit írni, de mégis mennyit írtam, ez vagy 4 A4-es lap, ha nem öt... Nem is tudom, hogy miről papoltam ennyit, de mire ezeket ki is emelgetem, meg belinkelgetem... Ajjaj, lesz vagy 11 óra.

Gyerekek, 2:30 van pont, és mivel holnap - azaz ma nem leszek itthon, így gondoltam megírom Arachme drága jó díjizés valamijét. Hatalmas köszönet neked, habár a szabályokat utálom, és azok azért vannak, hogy megszegjük őket, szóval meg fogok szegni az 5 szabályból kettőt, a jelölős izét, mert nem ismerek olyan túl sok bloggert, de ez van. Lehet, hogy addigra háromszor meggondolom magam, szóval nézzétek el, ha végül mégis lesznek jelöltek.
Ja, és ha faszságot írok, azt is nézzétek el légyszi, az agyam fáradt, a testem nem, ezért nem igazán tudok aludni, plusz még olyan gatyarohasztó kibekúrt meleg van, hogy fúj. Lemértem, 26 fok van idebent, lehetetlenség aludni.

SZABÁLYOK:
1.Linkkel jelöld azt az embert ,aki téged jelölt/nevezett a díjra!
2.Válaszolj a 10 kérdésre ,amit a neveződ kiírt!
3.Nevezz/jelölj Te is 10 embert a díjra! (Arra figyelj ,hogy 200 alatti legyen a követőik száma)
4.Írj Te is kérdéseket az általad jelölteknek!
5.Jelezd a jelöltjeid blogjain ,hogy jelölted/nevezted őket!

1. kérdés: Milyen számológéped van? (matekos vagyok na)
Nem tudom, valami tudományos, kétsoros számológép, 9-be egyszer, vagy kétszer ha használtam fizikaórán, aztán belebasztam a fiókom legaljába, és azóta ott porosodik. Fogalmam sincs, hogy egyáltalán meg van-e még, de remélem, hogy meg, mert ha nem, akkor megszopom 10-be. Amúgy valami teszkós szar, ez volt a legolcsóbb, aztán ezt vágtam bele a kocsiba "mükszik oszt' jóvan' " elven.

2. kérdés: Sorold fel azokat a foglalkozásokat, amiket célul tűztél ki magad elé egészen kiskorodtól.
Fú, kiskoromban mint minden kisgyerek, állatorvos akartam lenni, aztán úgy 4-be kezdett körvonalazódni, hogy na az nem leszek, mert rohadtsokat kéne rá tanulni. Onnantól kezdve egészen nyolcadik év végéig fogalmam sem volt, hogy mi szeretnék lenni, de nyolcadik év végén körvonalazódott egy kis terv: vagy divattervező/stylist, vagy pedig alapítani egy céget Amerikában, ami lakberendezéssel foglalkozik (imádok lakberendezni, lol), és aztán ha sikeres lenne, akkor terjeszkedni szerte a világban.

3. kérdés: Hogyan képzelted el, hogy meghalsz?
Nem tudom, nagyon nem gondolkodtam még, félek a haláltól. De végülis Kecskeméten egy metrószerelvény ha elüt, akkor az tökéletesen jó, mivel nincs Kecskeméten metró.

4. kérdés: Volt valaha erős megfelelési kényszered?
Hogyne lett volna! Most is az van, a barátaimnak mindig szeretnék megfelelni, meg mondjuk úgy minden embernek. Nem tudom miért, ez ilyen reflexszerű valami, ha valakinek nem felelek meg, képes vagyok depresszióba esni. Egyébként legtöbbször a kinézetemmel akarok megfelelni másoknak, és nem magamnak, pedig állítólag saját magamnak kéne először megfelelni...

5. kérdés: Mi a véleményed a kövér emberekről?
Hát mivel én is voltam kövér, így át tudom érezni a helyzetük, és tudom, hogy milyen szar nekik, mondjuk még én sem vagyok egy nyádszálherceg. Soha nem is leszek mondjuk, de ez már mellékes.

6. Mi a kedvenc német szavad?
Nem tanulok németül, ó ezaz! De amúgy van kedvenc német szavam, a rindfleischetikettierungsüberwachungsaufgabenübertragungsgesetz, ami annyit jelent, hogy marhahúscímkézés felügyelet delegáció törvény. :D Na jó, csak viccelek, mivel nem tanulok németül, és a némettudásom ott kifújt, hogy "dásziszt" plusz egy magyar szó hozzácsapása (pl. dásziszt zászló), így inkább mondanék egy angolt, mégpedig azt, hogy secret. Nem tudom miért, olyan szépen hangzik, és a One Repiblic-nak is van egy olyan száma. Imádom.

7. kérdés: Milyen életet szeretnél magadnak legkevésbé? (bazdmeg Arachme, az előbb majdnem bealudtam)
Fú, hát nem tudom. Nem szeretnék hajléktalan lenni, de bármi benne van a pakliban, egyelőre senki nem tudja, ez a jövő zenéje.

8. kérdés: Vázold fel pár mondatban a kapcsolatodat a tesiórákkal.
Kicsöngetnek óráról. "A picsába, már megint tesi lesz?", elmegy az életkedvem, hátracummogok a tesicuccomért, közbe becsöngetnek, senki nincs az osztályban, csak én. Előremegyek a helyemre, leülök, aztán meg futok az öltözőbe, hogy még át tudjak öltözni. Kések 5 percet, tanár lebasz, megkérdezi, hogy hol voltam, aztán csinálom, amit kell. Rosszabbik eset: át sem öltözök tesire, és egész órán ülök.

9. kérdés: Mi volt a jeled az oviban?
Halacska. :$ De amúgy a horoszkópom is az, szóval fogalmam sincs, hogy ez most véletlen egybeesés, vagy anya akarta így...

10. kérdés: Ha egy rajzfilmben élnél, az milyen lenne?
Vicces, mulatságos, tele hülyeségekkel és vulgáris szövegekkel. Olyan Firka Villa szerűség lenne, vagy inkább Family Guy, én annyit tudok ezeken nevetni, de komolyan. :D

És akkor a kérdéseim:
1. Pázsit között nő a fű?
2. Mit gondolsz, miért fehér a tej?
3. Miért van ilyen kibekúrt meleg?
4. Mi a kedvenc ruhamárkád, és miért?
5. Szeretnél élni a '90-es években? Ha igen, miért, ha nem, akkor miért?
6. Mi a véleményed a melegekről, és az őt védő sztárokról (pl. Lady Gaga)?
7. Elítéled azokat, akik ítélkeznek?
8. Szeretsz részeg lenni?
9. Általában meddig szoktak a szüleid elengedni, mondjuk bulizni?
10. Meddig szoktál fent maradni az éjszaka folyamán?

És akkor aki szeretne, az válaszolhat, aki nem, az nem, nincs most kedvem keresgélni, hogy kinek akarok, kinek nem. Btw, indulunk Kőrösre, holnap írok egy cikket a netes pályafutásomról, vagy lehet, hogy még ma. 

Gyerekek, annyira unatkozok, hogy már nem tudok mást csinálni, mint szenvedni. De halálosan komolyan, ennyire még soha nem unatkoztam, mint az elmúlt pár napban. Amióta nem beszélek all day and all night a drága jó barátommal, unatkozom. Nem tudom miért, de unatkozom, ja. Talán még meg kéne szoknom, hogy mostantól nem pofázok egész nap neki. :D
Na mindegy, mivel unatkozom, így arra gondoltam, hogy hozok nektek pár dolgot rólam. Pontosabban 10 dolgot, ilyen random szarok, dehát basszus, mit csináljak? :D Remélem nem bánjátok, ja, és lesz benne lelkizős is, ha hosszú szöveget láttok, lehet, hogy nem kéne elolvasnod, mert megdöglesz majd az unalomtól.

1. Nem szeretem a testvéreim
Tudom, hogy ilyenre még csak gondolni is bűn, dehát ez van. Mindig is őszinte voltam, most miért ne lehetnék az? A bátyámat azért nem szívlelem, mert ugye ő volt az elsőszülött, ő megkapott majdnem mindig mindent, öcsémet meg azért, mert még kicsi, és csomómindent megkap, én meg vagyok az egyke középső, akiről jóformán megfeledkeznek, és sokszor még egy tábla csokiért is élet-halál harcot kell vívnom a tescóban. Lehet, hogy irigység, lehet, hogy féltékenység, ez már egy berögzült valami, nem tudok neki mit csinálni.

2. Lányok között nőttem fel
Volt egy nagyon kedves osztálytársam, pénzes, jól menő vállalkozásuk volt/van még mindig, szerették az emberek, el volt kényeztetve. Nem kicsit, nagyon. Ötödikben valamiért nagyon irigy lett rám (akkor kezdett el nagyon megváltozni az ízlésem), és gondolom hallott a buzi szóról, és így azt mondta rám, hogy buzi vagyok. Nagy volt a befolyása, mindenkivel jóba volt, így kb. meg lett pecsételve a sorsom... Ez ötödikben még elment, mert olyan idősen a gyerekek mindent mondanak egymásra, persze nem gondolják komolyan. De a nagyobbak is elhitték ezt. Már nem is azért, de egy ötödikes kisgyerek honnan tudhatná, hogy most hova tartozik? Megmondom én, sehonnan! Nem is ez a lényeg. Az a lényeg, hogy mivel ötödikben el lettem mondva mindennek. A lányok fogadtak be, innen ered az, hogy nagyon lányosan viselkedem. A jelzők folyamatosan szálltak felém, én meg tűrtem, mert soha nem is szerettem verekedni. Most sem szeretek, és nem is fogok szeretni verekedni. Soha nem szóltam vissza, mindig csak nyeltem, nyeltem és nyeltem, mint kacsa a nokedlit. Hatodik osztályig lenyeltem minden ilyet, de hatodikban elegem lett, és megpróbáltam öngyilkos lenni. Hatodik osztályban! Mindezt egy olyan köcsög, elkényeztetett osztálytársamnak köszönhetően, akit úgy utáltam, mint a szart! Azóta kell pszichológushoz járnom, mert hajlamaim vannak az ilyen dolgokra, könnyen depresszióba tudok esni. Aztán hetedikben szintén nem volt semmi, jóba lettem mindenkivel az osztályban, még azzal a gyerekkel is, aki ezt elterjesztette rólam. Nem lettünk "öribarik", de nem volt különösebb gondunk egymással. Aztán a téma megint elkezdődött nyolcadikban... És év végére olyan durvára fajult a helyzet, hogy már a barátaim is elhitték rólam. Ekkor lett megint elegem. Megint öngyilkos akartam lenni, az akadályozott meg, hogy anyáék hazajöttek, és látták azt, hogy készülöm magam megvágni. Apának ekkor lett elege, és ekkor ment be az igazgatóhoz. A szüleim nem azok, akik minden szarért bemennek az igazgatóhoz, de ez már nekik is sok volt, mivel már kb. minden nap sírva mentem haza az iskolából. Teljesen kikészültem. Elegem volt mindenből, és mindenkiből. Nem akartam többé abba az osztályba bemenni. Tenni is akartam érte, de anyáék mindig rájöttek... Az öltözőbe nem mertem bemenni, mert a fiúk mindig piszkáltak, mert ott tudtak a leghamarabb elkapni. Ez miatt majdnem megbuktam tesibő (ami késik, nem múlik, kilencben megbuktam), de aztán a tanárhoz odamentem, és kaptam felmentést addig, amíg nem rendeződtek a helyzetek. De aztán ugye új iskolába kerültem, új osztálytársak, új volt mindenki, senki nem ismert, és tiszta lappal kezdhettem, amit ki is használtam, és az új osztályban már a fiúkkal is elég jóba lettem, szóval ja, tök hepi minden.

3. Macival alszom
Gáz, nem gáz, nem érdekel, bevallom: macival alszom. Mackó uraság az egyik legjobb barátom, olyan kurvasokat sírtunk már együtt, úristen. :D Mindegy, kulisszatitkokat nem is kell tudnotok, annyi a lényeg ennek a mackónak, hogy mamámtól kaptam, aki rengeteget segít és számít nekem, ezért úgy vigyázok rá, mint a szemem fényére. Őt tudom megverni, ha feszült vagyok, mert tűri, ő hallgat meg, ő vigyáz rám, és amúgy tök vicces, hogy amikor nem alszik velem, akkor nagyon sokszor rosszul alszom és rosszat álmodok, de amikor ott van mellettem, akkor meg tök jól alszok, kipihenem magam, és rémálmok sem gyötörnek. Nem tudom, hogy hogy van, kicsit gyerekes, de nem érdekel, tényleg. :D

4. Leginkább lány barátaim vannak
Gondolom a második pont után rájöttetek arra is, hogy akkor ezek után a fiúkban nem igazán bízok meg, mondjuk úgy a lányokban sem. Nagyon közel kell álljon hozzám valakinek, hogy teljesen megbízzak benne, és ez akkor igaz a leginkább, ha fiú az illető. Na mindegy, eddig az egész nem passzol az alcímhez, szóval a lényeg igazából az, hogy a lányokkal sokkal jobban szót értek, lehet, hogy annak a 4 évnek köszönhetően, és a legeslegeslegjobb barátaim is mindig a lányok közül kerekednek ki.

5. Szeretek berúgni, de inkább kerülöm az alkoholt
Igen, szeretek berúgni, de inkább kerülöm az alkoholt. A kettő nem passzol igazán egymáshoz, szóval inkább gyorsan el is magyarázom: sokszor voltam már ittas, de úgy istenigazából tesóm ballagásán, és akkor ugye kameráztak is. Na, hát rólam is készültek igazán szexi felvételek, pl. olyan, hogy lányokat megszégyenítő módon rázom a seggemet az  I Could Be The One-ra, mint a csaj a klipben. Nem tudom, hogy honnan jött, egyszerűen csak jött, és ez úgy kurvára gáz volt, a többiek röhögtek, én meg pirultam. Azt a cd-t elzárták előlem, hogy ne égessem el, de én megszereztem, és eldugtam, és már magam sem tudom, hogy hova, szóval... Kósza emlék marad mindenki számára, és nem fog rá senki sem emlékezni! Muhahaha.

6. Jobban szeretem a Pepsit mint a Colát
Na igen, állítólag tipikus fiús szokás, állítólag a fiúk jobban szeretik a Pepsit, mint a Coca Colát. Hát, ez nálam így van, a Pepsinek számomra sokkal zamatosabb az íze, sokkal inkább kólaíze van, mint a Coca Colának, de sajnos muszáj mindig a Coca Colát innom, mert ezzel egyedül én vagyok így a családban. Ja, és a Pepsinek sokfajta ízesítése volt már, nekem a zöldalmás volt a kedvencem. Ú, visszasírom azt az időt, amikor lehetett kapni. Kérek még!

7. Nagyon nehezen kezdek el beszélni társaságban
Természetem. Visszahúzódó vagyok, nem szeretek beszélni társaságban, mert mindig félek, hogy besülök, és így inkább csak a háttérbe húzódom, pedig szeretek a középpontban lenni. Nem tudom, hogy a kettő hogy passzolhat egymáshoz, mikor általában azok a személyek, akik szeretnek a középpontban lenni, általában tesznek is azért, hogy ott legyenek, de én nem. Szeretem, ha foglalkoznak velem, de azért egy idő után már túl sok. Ebből adódóan velem nem igazán tud egy idegen elbeszélgetni úgy istenigazából, DE ha szimpatikus nekem, és van közös téma, akkor nem tud lelőni, szabályosan zaklatom őt, és akkor már engem kell lelőni. Ilyen ez a popszakma.

8. Jobban szeretem a macskákat, mint a kutyákat, mégis kutyám van
Ez is érdekes, mivel kutyám van, de a macskákhoz sokkal jobban kötődnék. Nem tudom miért, a kutyák csak kiskorukban aranyosak, meg kis puhák, meg szőrmókok, a macseszok meg életük végéig, egyszer úgy lennék cicatulaj. De komolyan, tök vicces lehet arra kelni, hogy karmolász a hegyes karmával, meg tök vicces pillanatokat tudnak okozni, mivel ők pl. egy kartondobozzal is tökéletesen el tudnak játszani, és nagyon lusták, pont úgy, mint én.

9. Állítólag jól tudok írni
Az általános iskolában nagyon sok fogalmazást kellett írni, és mivel én mindig bújtam a könyveket (vöröspöttyös könyvek általában), így volt tapasztalatom, ha szabad kezet kaptunk a témában. Sokszor volt olyan, hogy amíg az osztálytársaim összeszenvedtek egy oldalt, addig én már olyan 5-6 oldalas fogalmazásokat írtam, kaptam is rá 3 ötöst. Sokszor azt hitte a tanár, hogy kimásoltam egy könyvből, annyira jó volt, olyan szinten beleélte magát. Hát, én is beleéltem magam, de rájöttem arra is, hogy összefüggő történetet nem tudnék írni, mivel elfelejtem a szereplők nevét. Tehát egy egész könyvsorozatot nem tudnék megírni, egy olyat, mint mondjuk az Alkonyat-trilógia. De az ilyen rövidebb terjedelmű fogalmazásokat simán meg tudom írni.

10. Hatalmas rajongója vagyok Lady Gagának
Nem tudom, hogy miért. Engem a Born This Way fogott meg a leginkább, és azóta vagyok hatalmas rajongója a pop királynőjének. Maga az album a kedvencem, az összes számot fújom róla ától zéig, ha idéznétek belőle most, tudnám folytatni, 100%. Ha magát a dalszöveget nem is, a dallamot biztos. Kedvencem egyébként arról az albumról nagyon sok van, többek közt a Hair, azért, mert az a szám nagyon sokat motivált engem, az a szám rólam szól. Vagy ilyen a Born This Way, ami szintén nagyon sokszor öntött belém lelket, amikor magam alatt voltam, vagy a Yoü and I. Egyszerűen az összes számot imádom a Born This Way albumról. Ja, és azért is imádom még Gagát, mert figyel a rajongóira. Most veszekedhetnénk órákig, hogy ezt most miért mondom, hát azért, mert ha nem figyelne a rajongóira, akkor nem indította volna el az anyukájával a Born This Way Foundation-t, ahol a lelkileg sérült, többnyire kiskorú embereken segítenek (asszem 21 éves korig, de lehet, hogy tovább is; Amerikában 21 éves koráig kiskorú az ember). Emellett rengeteget harcolt a melegek jogaiért is, nem egyszer mondott beszédet, mint például a mostani melegfelvonuláson is. Elképesztő beszédet mondott, én végighallgattam. És nagyon büszke vagyok rá, hogy elérte ezt is, mondjuk nem csak az ő keze volt benne.

Na ennyi lenne, 10 random faszom, de igazából még tudnék miről írni, csak már nincs kedvem, meg holnap megyünk is el, ideje lenne elkezdeni készülődni aludni. Holnap remélem, hogy sikerül megint berúgnom, de nem garantálom - ha nem sikerül, akkor jön blogbejegyzés, ha sikerül, akkor találkozunk majd valamikor, én most offolom magam.

Sokan kérdezték, hogy mégis hogyan fogytam le kicsivel több, mint fél év alatt majdnem 40 kilót. Kérdezhetitek, hogy hol, mert a chatben nem, de pl. Facebookon van egy webes csoport, és ott többen is kérdezték, szóval úgy gondoltam, hogy miért is ne írhatnám le akkor egy "cikk" formájában. Azért azt is tudni kell, hogy én egy elég kemény pszichés betegség következtében kezdtem el először fogyni (igen, depresszió), de ott csak alig 5-6 kilót fogytam, aztán szerveztem meg magamnak egy "edzéstervet". Kemény, és lehet, hogy tele van hülyeséggel, és nagyon sokat kell elviselni érte, de nekem megérte. Lehet, hogy nálad nem lesz hatásos, mert ez attól is függ, hogy mégis milyen felépítésű vagy.

Gondolkodtam azon, hogy generáld magadnak az ideget, mert az is segíthet, de az a baj, hogy az tönkreteszi az idegeidet - ezért nem írtam bele, de nekem az is segített. Egy roncs voltam, de amikor ideges voltam, elmentem futni, és azzal együtt égettem a zsírt ezerrel - lehet, hogy bejöhet neked is.

1. Lényeg a pozitív gondolkodás!
Soha, érted? Soha ne higgy az embereknek, hogy nem fog menni! Nekem is sokan mondták, a családom, a barátaim, hogy ugyan, ne kergesd az álmokat, mert az a vonat már elment, maradsz örökké ilyen dagadt geci. Ne higgy nekik, direkt rombolják az álmaidat. Lehet, hogy azért, mert ők is próbálkoztak vele, és nem sikerült nekik, és ezért azt akarják, hogy neked se sikerüljön, de az is lehet, hogy azért, mert nekik tökéletesen megfelelsz úgy is, ahogy vagy. Lényeg a lényeg: ha belekezdesz, ne hallgass az emberek negatív véleményére. A pozitív, és építő jellegű kritikákat természetesen fogadd meg, vedd magadra, de a negatív jellegű beszólásokat vagy szard le, vagy verd be annak a pofáját, aki mondta - esetleg mind a kettőt megteheted.

2. Sportolj rendszeresen!
Fontos része az egésznek. A zsírt jócskán égetni kell. Én azt csináltam, hogy egy jó kis kiadós ebéd után egy olyan fél órával menj el futni, vagy biciklizni: ez azért jó, mert segít az anyagcserében ugye, és jócskán éget. Én ha elmentem futni, akkor legalább egy jó fél órát futottam, ha biciklizni mentem, akkor 40-50 km-t letekertem egy huzamban - jócskán elég volt, le is fárasztott, és segített rendbe rakni a combjaimat. Amióta biciklizek és futok, a combjaim olyan szexik, hogy ihaj csuhaj!

3. Figyelj arra is, hogy mit eszel!
Az étkezés is fontos ám! Én általában egyszer ettem egy nap, azt is a nap közepén, és nem túl energiadús dolgokat: gyümölcsöt, egy-két kiflit. Néha becsúszott anya finom főztje is, ha mondjuk a kedvenc kajámat főzte, de persze abból is csak keveset. Ha meg sokat, akkor plusz tíz kilométer tekerés, vagy plusz 10 perc futás. Sokszor csináltam azt is, hogy reggel felkeltem időben, gyümölcsszezon volt, összevágtam 5-6 féle gyümölcsöt, bele egy tálba, sulitáskába bele, majd indulás a suliba, aztán ebéd, és megvolt az egész napos kajabevitel. Nem is volt szükségem másra, mivel.. Következő pont.

4. Az egyik lehető legfontosabb: a folyadék!
Nem is gondolnátok, hogy milyen fontos a megfelelő folyadékbevitel. Jó, jó, tudom, hogy mindenhonnan ezt halljátok, hogy milyen fontos a folyadék, a jó anyagcsere érdekében, de ha fogyózni akarsz, akkor tényleg fontos, mivel akár az ételt is helyettesítheti. Hogy hogy? Ha éhes vagy, igyál meg egy hatalmas pohár vizet - elveszi a szomjadat, serkenti az anyagcserét, jót tesz a vesédnek. Habár hátulütője is van ennek a dolognak, méghozzá az, hogy félóránként szaladsz a wc-re, de úgy érzem, hogy belefér..

5. Délután 6 után semmi kaja!
Mindenki mondta, nem hittem el. Amíg ettem 6 után, nem vesztettem egy kilót sem, aztán miután levettem ezt a 6 órát 5-re, csak úgy szöktek le rólam a kilók: nem tudom, hogy hogy, vagy miért, de elég vicces. Azt hallottam, hogy az este 6 után bevitt kaja nem bomlódik le azonnal, hanem először csak úgy ott rohad a gyomrodban - hát fúj, inkább lemondtam az éjjel 3 órakor való táplálékbevitelről.

+1, ha igazán merész vagy:
6. NE EGYÉL!
Igen, jól olvastad. Ha erős vagy, merész, és sokat számítana az a pár kiló minusz, akkor ne egyél, de fuss ezerrel. Jöhet a kérdés, hogy nem fogsz elájulni? Nem. Ha olyan üdítőt iszol, mondjuk rostos, 100%-os gyümölcslevet és vizet, akkor nem. De ezt se vidd túlzásba, 2-3 nap után azért egyél pár falatot. Én kibírtam 4 napig, de a 4. nap anya a kedvencemet főzte, szóval... Nem tudtam ellenállni a késztetésnek, és bekaptam egy jó nagy tányérral. De ezt tényleg csak akkor csináld, ha tűrni fogod, és merész vagy, és tudod magadról, ha menni fog! Ha nem, és miattad szarba kerülök, mert elvisz a mentő, kitekerem a nyakad, abban biztos lehetsz...

Szóval ezek a tippjeim. Most tartok 38 kilónál(!!), most is kopognak a szemeim az éhségtől, mindjárt kimegyek, és facsarok egy kis narancslevet, de gondoltam, azért ezt még megírom. Na és akkor remélem megfelel mindenkinek, és akkor jöhetnek a kommentek, hogy hülye vagyok. Tényleg nem vagyok normális. :D

Sziasztok! Kicsit megkésve, de itt vagyok az évi áttekintővel. Tegnap szerettem volna megírni, de sokáig szarakodtam vele, aztán ahogy el akartam küldeni, nem küldte el, és kiléptetett. Ez volt 23:50-kor, és 3 órán át írtam. Hát, kicsit nagyon ideges lettem, ugyanis 3 óra munkám veszett kárba, és rohadt sok lett, és aztán nem akartam újraírni, mert már nem is lett volna rá időm. Szóval így hagytam az egészet a picsába, és úgy döntöttem, hogy majd ma megírom. Igaz, hogy már nem aktuális a téma, de mindenféleképpen szeretném megírni, mivel az utóbbi 3-4 évben mindig megírtam, hol itt, hol ott, emlékszem, hogy tavaly éppen a Dolce Vitán. De azok az idők már elmúltak, most itt szerkesztek a G-Portálon, ami sokkal kényelmesebb számomra, mint a Fanfusionos rendszer. :)

Na, először is szeretném azzal kezdeni, hogy a 2012 egy számomra nagyon sikeres év volt. Hogy miért? Azért, mert elértem azt, amit már nagyon rég óta szerettem volna. A nyár alatt ledobtam 10 kilót, és azóta is folyamatosan fogyok. Hol kevesebbet, hol többet, és növök is (jelenleg 183 centiméter vagyok). Szóval ez a fogyás betudható annak is, hogy nőttem, de akár annak is, hogy igyekeztem magam visszafogni az evésben, és próbáltam mozogni, sűrűbben kimozdultam itthonról, mint az utóbbi időkben.

A következő pont lenne a személyiségem, ami szintén radikális változásokon ment keresztül. Emlékszem, hogy tavaly ilyenkor olyan komoly voltam, hogy bármit mondtak nekem, mindig megsértődtem. Ez a "jó" tulajdonságom mondjuk még most is megvan, de többek között sokkal lazább lettem, mint voltam. És ez nagyon jó, szerintem. Sokkal jobban érzem magam, mint egy évvel ezelőtt, és egyre több barátom van, és a közvetlen környezetem is észreveszi ezt a lazaságot. És már fellélegeznek, hogy végre megváltoztam, és nem vagyok az a szerencsétlenség, mint régen. Ezt szeretem.

A másik ugyebár az iskola. Úgy érzem, hogy túl nagy fába vágtam bele a fejszémet. Ugye 4 tantárgyból állok bukásra, de gimnazista vagyok (ehh, 3-ból meg is buktam, fuck - 2013. július 14.). És az újévi fogadalmam az, hogy javítani fogok. És muszáj lesz javítanom, ha el akarom magamról mondani azt, hogy igenis, megállom a helyemet a többiek között.

Szóval ennyi lenne a rövidített bejegyzés. Kívánok mindenkinek nagyon boldog, és sikerekben gazgad új évet, én úgy érzem, hogy egy elég sikeres évet zártam. :)