Avicii nevét és személyét szerintem nem kell bemutatnom senkinek sem. A svéd disc jockey, aki először talán a Seek Bromance-szel lett híres, és hallgatottabb, Tim Berg néven futott, majd ezek után váltott Avicii-re. Legelőször 2008-ban tűnt fel, amikor elkészítette a Lazy Jones nevű Commodore 64 betétdalának remixét: ekkor mindössze még csak 18 éves volt, nagy álmokkal. 2010-ben Tiesto-val és Sebastian Ingrosso-val dolgozhatott együtt, majd még ugyanebben az évben szerződött az EMI lemezkiadó vállalathoz. Szintén ebben az évben kezdte el első világkörüli turnéját, amivel érintette Belgiumot is, ahol a Tomorrowland nevű elektronikus zenei fesztiválon lépett fel.

True

Az első studióalbumát hatalmas várakozás előzte meg, nagyon sok ember, rajongó várta már a most 24 éves lemezlovas első nagykorongját. 2013 szeptember 13-án végül meg is jelent, vegyes fogadtatásban részesülve. Volt, akinek első hallásra szerelem volt (pl. én), és volt, akinek egyáltalán nem jött be, illetve több, ismeretlen, hazai előadó is plágiummal vádolta meg Avicii-t. Azonban ő töretlenül a  3. legjobb DJ a világon, ami szerintem egy jogos eredmény. Hát akkor itt van a véleményem Avicii legelső albumáról, olvassátok úgy, hogy nem vagyok kritikus, tehát az én véleményemre ne adjatok.

1. Wake Me Up
Ez volt a legelső kislemez az albumról, először elzárkóztam előle, mert nem tetszett ez a magába rántó country beütés. Végül megértettem a szövegét, és beleszerettem - tipikusan az a zene, amit nem lehet nem szeretni. A férfi hangja tökéletes, a zenei aláfestés pedig mégjobb - úgy érzem, Avicii egyik legjobb munkája munkássága során, de persze vannak ennél jobbak is, a korongon pedig benne van a top 5-ben, méghozzá az ötödik helyen. Nem ez a kedvenc zeneszámom az albumon, de elmegy - ha először hallanám, már rongyosra hallgattam volna, de mivel már sokszor hallgattam, és a nyár egyik nagy slágere volt számomra, így már nem nyújt túl sok új dolgot. Mellesleg szerintem a klip egyáltalán nem illik ehhez a témához. - 10/7

2. You Make Me
Kellemes estéhez kötő memóriafoszlányok, annyit táncoltam erre a zenére, hogy hihetetlen. Azonban az az egy este alatt meg is untam, és nem hallgattam sokáig, és ahogy eljutott a fülemig akárcsak a dallama is, rosszul lettem. Azonban bárki mondaná, hogy ez nem Avicii, nem hinném el neki, mivel szerintem tipikus Avicii-beütése van. Túlságosan is, a mostani lemezlovasok között csak neki van ilyenfajta sajátossága, és ez szerintem egy nagyon jó dolog. Annyit sajnálok még, hogy nem hosszabb a muzsika - ha kicsivel hosszabb lenne, röpülne rá a 9 pont, de így csak 8. Elméletileg ez a második kislemez, amihez már készült videoklip is, és ezt is ugyanúgy elrontotta a rendező/Avicii, mint a Wake Me Up-hoz készültet. Nem illik a témához. - 10/6, de csak a videóklip miatt.

3. Hey Brother
Először a promo mixben hallottam ezt a zenét, akkor nagyon szerettem, mert sokkal pörgősebb volt, azonban az albumra felkerült verzió nagyon lassú számomra. Szintén a country zene sajátosságait viseli magán, ami nem rossz, de ez már nem Avicii-s, a korong egyik legnagyobb hibája, hiába szeretem, nem illik ehhez az összképhez az egész.
Egy kis kulisszatitok: emlékeztek még a szalmabálás dizájnomra? Azt a dizájnt ez a zene ihlette, pont a country hatás miatt. - 10/7

4. Addicted To You
Ezt a zenét is hallottam már a promo mixben, de nem így emlékeztem rá. Amikor először meghallottam a studióverziót, rosszul lettem, aztán végighallgattam, és rájöttem, hogy nagyon jó. Már túl jó. Nincs neki country hangulata, csak egy nagyon minimális, majdhogynem már elhanyagolható, és imádom az ilyen zenéket. Ez az a zene, amire jókat lehet bulizni, és amihez a You Make Me klipje szerintem sokkal jobban passzolna. I'm addicted to you! - 10/8

5. Dear Boy
Höh, a promo mix ezzel kezdődik, és sokkal másabbra emlékeztem, és még emlékszem is, ez is mutatja azt, hogy Avicii eléggé maximalista, és szeret tökéletes dolgokat kiadni a keze közül. A Dear Boy egy az ilyen tökéletességei közül, az album számomra negyedik legkedvesebb dala, szintén kicsi country beütéssel - azonban ennek tényleg jól áll. Egyszerűen számomra olyan nyugtató hatása van, hogy ha meghallom, megnyugszom, bármennyire vagyok is ideges. Most is, miközben hallgatom, ki tudom zárni a külvilágot, és bele tudok merülni. Az pedig, hogy egy másodperc híján 8 perc, egy pluszpont. - 10/9

6. Liar Liar
Ettől a zenétől először nagyon megijedtem, az ordítozó nem tudom, hogy ki miatt. Aztán meghallottam azt az édes, és mázas női hangot, és a zongorára emlékeztető dallamot: beleszerettem. Maga a tökéletesség, a női hang és a zenei aláfestés tökéletesen kiegészítik egymást, és itt nem érvényesül az, hogy olyan túlságosan pörgős - ez az a ritmus, amit nagyon-nagyon sokan imádnak, mert se nem lassú, se nem pörgős - pont jó, és megvannak benne azok az elemek, amiknek meg kell, hogy legyen. Az albumon a második legkedvesebb zene számomra, így tehát kíváncsian várom hozzá a videoklipet, remélem Avicii úgy dönt, hogy készít hozzá. - 10/10

7. Shame On Me
Először nem tudtam mire vélni az elején lévő gyerekhangokat, majdnem tovább is léptem, hogy "omg, nekem ez nem kell, hagyjatok a faszba", de aztán adtam neki egy esélyt. Nem bántam meg, sőt! Elsőnek belopta magát a szívembe, ez volt nagyon sokáig a kedvenc muzsikám a korongról, aztán ez a "láz" csillapodott, de még mindig nagyon imádom, és szintén imádok rá táncolni is. Túlságosan jó zene, túlságosan jó énekhanggal, a tökéletesség egy tág fogalom, de ez a zene a megtestesítője. - 10/10

8. Lay Me Down
Nagyon sok jót hallottam erről a zenéről elöljáróban, mivel az énekes nem más, mint a pop egyik legnagyobb embere, Adam Lambert. Adamet egyébként is nagyon szeretem, szerintem gyönyörű hangja van, amit itt is megmutat - se nem mély, se nem magas, a tökéletes határát súrolja ez a zene is. Nem lehet levonni egyszerűen ettől a csodától egy pontot sem, rengeteget fogok rá táncolni az elkövetkezendő időkben. A mély és a magas hangok is rendben vannak, az egész rendben van, nem véletlen az, hogy ez a kedvenc számom a korongról. - 10/10

9. Hope There's Someone
Úgy látszik, Aviciinek elfogyott az ihlete az album végére, a Hope There's Someone már az a kategória, ami kezd átmenni unalmasba - jó kérdés, hogy miért. Erre a válaszom csak annyi, hogy Avicii majdhogynem az egész album alkotása alatt csak egy-két féle effektet, hangzást vetett be, és mindegyikben van egy kis country beütés, ami miatt a hallgató már a korong vége felé kezdi azt érezni, hogy "hú, ez de rohadtunalmas". Szerintem nem is kell tovább ragozni - nem rossz zene, de nem is a legjobb. Az első olyan zene, aminek a promo mixes változata jobban tetszett. - 10/5

10. Heart Upon My Sleeve
És a második olyan zene, aminek a promo mixes változata jobban tetszett. Kérdés, hogy miért? Hát, azért, mivel a promo mixben volt egy férfi is, aki énekelt alatta, ami az egészet feldobta, nem is kicsit. Nem unalmas, de közben mégis - ének nélkül nem jó ez a szám. Persze vannak olyan részek, amik kifejezetten jók ének nélkül, de ez az olyan fülnek, akik az énekes zenékért halnak, 5 perc szenvedés lesz, vagy végig sem hallgatják. - 10/5

A True nagyon jó album. Tényleg. Azonban van egy olyan érzésem, hogy Avicii most van a csúcson, és innen már csak lefele fog vezetni az út - ne legyen igazam, és még rengeteg ilyen kiváló album kerüljön ki a kezei közül, de legközelebb szerintem igazán kihagyhatná az ének nélküli dalokat is, és az is siralmas, hogy csak 48 és fél perces a korong.

Avicii - True (album)
10/7

Az alap album felsorolása itt véget is ért, azonban vannak "deluxe editionok" is, ilyen például az Európai Amazon MP3 Bonus Track változat is - itt egy zenét kapott pluszba az album, az "Always on the Run" című muzsikát (első hallásra fogom írni a "kritikát").
Nos, egy szó van rá első hallásra: érdekes. Nem is tudom, hogy miért, talán azért, mert olyan.. Nem is tudom milyen. Tökéletes zárás lehetett volna, mivel olyan levezető hatású az egész légkör. De sajnos nem került fel a korongra, így ezt már nem is pontozom - pedig a Hope There's Someone helyett igazán felkerülhetett volna ez, és az ének nélküli verziókat leválthatták volna az énekkel ellátott verziók.

A következő deluxe edisön az Egyesült Királyságban kiadott iTunes verzió, ami nekem is megvan, és amin helyet kapott a Long Road to Hell. Ez az a zene, amire igazán lehet ropni, ha olyanunk van, ugyanis tényleg tökéletes. 10 pontból, ha értékelhetném 11 pontot kapna, az album legeslegeslegkedvesebb zenéje számomra, és sajnálom, hogy nem került fel az alap albumra. Heart Upon My Sleeve helyett simán mehetett volna ez is.
Az iTunes UK verzión van még egy ének nélküli muzsikaszó is, az Edom. Erről a zenéről tényleg lerí, hogy csak bónusz lenne, de ettől függetlenül nem rossz, habár tényleg nincs benne semmi ének, és sablonos.

És van még egy utolsó kiadás is, a Spotify kiadása. Ezen az albumon is szintén van egy ének nélküli szám, és egy igazán ütős, énekhanggal ellátott szám. Mindkettő nagyon jó, de úgy érzem, hogy az énekkel felszerelt zene simán repülhetett volna még az alap albumra, és akkor talán nem lenne ilyen egyhangú és rövid.