Sziasztok, a nevem Hayley. Nem olvastam el gazdi blogját végig csak bele-bele néztem, hátha megemlít engem itt-ott esetleg amott, szeretett egyetlen és első ebét, azaz engem, de nem láttam sehol sem egy posztot sem. Ez szomorúvá tesz engem, mert nekem, ha blogom lenne, minden nap róla írnék, bizony ám! De mivel nincs, így nehéz róla írni, ma is csak feküdt, nézett ki a fejéből, semmit nem csinált, meg se szeretgetett! Azaz de, csak nem foglalkozott velem három órát, csak kettőt. Sokszor úgy érzem, nem is szeret engem, ezért gondoltam, hogy megosztom gondolataim veletek, kedves olvasókkal, márha lesz olyan, aki el is olvassa egy blöki bejegyzését ezen az intergalaktikus helyen, mint gazdi blogja.

Tudjátok, nagyon csökönyös vagyok. Vagy ahogy ti használnátok: makacs, önfejű, de igazából szerethető. Ja, meg szép, csinos, se nem duci se nem vékony királykisasszony, akit szeretnek itthon, főleg a gazdasszony! Igazából nekem nincs gazdám, azaz de van, az, aki megtalált, Tomi. Rá tekintek úgy, mint a gazdámra, mert neki köszönhetem életemet, és őt szeretem a legjobban. Tudjátok milyen rossz érzés az, amikor korán reggel elmegy, nem visz el sétálni, aztán egész nap nem látom, csak este? Igaz, ahogy elmegy, legalább befoglalhatom az egész ágyát, és úgy heverészhetek benne, ahogy nem engedné ő, ha itthon lenne - ebből az egy szempontból szeretem, ha elmegy, de amúgy nem igazán, tudjátok miért? Azért, mert nem simogat meg, nem szól, hogy menjek oda, és nem ütögeti maga mellett az ágyat, hogy feküdjek oda, és heverésszek ott egész nap, mert bizony ám, nekem ilyen jól megy a sorom, egész nap fekhetek ott, ahol akarok! Azaz nem, gazdasszony ágyában nem, mert harap érte, meg a gazdi tesójának az ágyában sem, mert ő is harap érte, de gazdi ágyában simán, és az ő ágya a legkényelmesebb, vagy csak ahhoz szoktam hozzá? Nem tudom, mindenesetre szeretném kipróbálni egyszer az összes ágyat, amihez kedvem szottyan!

Várjatok egy kicsit, megvakarászom a fülemet, amit annyira utál a gazdám, mert mindig felkeltem vele az éjjel, amikor rámtör, és fél óráig kaparászom, aztán már jó hangosan rámszól, hogy hagyjam már abba, de persze nem hagyom. De ő gonosz, ilyenkor kihúzza alólam a paplant, én pedig így elvesztem az egyensúlyt, és eldőlök. Aztán abbahagyom, mert kellemetlenül érzem magam, és befekszem a két lába közé a paplan fölé.

Ugye az előbb írtam, hogy nekem nincs gazdám, de helyette van egy családom! Aki igazából a falkám, és tudjátok, hogy ki a falkavezér? ÉN! Hö, hát ki más lenne? Én irányítom őket, mert tudjátok, vagyok olyan szemtelen, mint a piaci légy - gazdasszony mindig ezt mondja - és amikor tömik a búrájuk odamegyek, bevetem a rendkívül aranyos, de igazából rendkívül idegesítő tekintetem is, és mindig kapok valami finomságot az asztalról, aminek a gazdi sem örül, meg a gazdasszony sem. Gazdi azért nem, mert el fogok hízni szerinte (vigyáz a vonalaimra), gazdasszony pedig mindig kiabál velem, hogy menjek a helyemre, ne legyek szemtelen, de nem értem, hogy miért, mikor őt is ugyanúgy szeretem, mint a többieket. De persze nem mindig mondja azt, hogy menjek a helyemre, mert amikor a fiúk nincsenek itthon, akkor mindig tömi a fejemet mindenfélével, tudjátok, NAGYON szeretem a tejtermékeket, például a sajtot, meg a túrót, meg a tejet. Sőt, gazdi kitalált nekem egy rendkívül finom és laktató ételt is, ami annyiból áll, hogy kicsit száraz kenyér és zsömledarabkát tördel a tálkámba, melegít egy jó nagy pohár tejet, és ráönti. Tudjátok, hogy falom? Mintha marhapörkölt lenne! Nagyon szeretem, tápláló, viszonylag egészséges is, olcsó is, és utána még a bajszomat is tudom nyalogatni fél órán keresztül, ezzel kifejezve azt, hogy mennyire ízlett a kaja, és kérek még, de persze soha nem kapok.

Igazából azért kezdtem el írni ezt a bejegyzést, hogy elpanaszoljam, hogy gazdi mostanában mennyire elhanyagol engem. Persze ugyanúgy szeret még engem, de soha nem visz el sétálni, és soha nem visz le sem. Meg soha nem játszik velem, meg nem is szeretek vele játszani, mert nagyon durván játszik, és néha szokott fájni. Kicsit tartok tőle, de nagyon szeretem még attól. És tudjátok, nekem, mint négylábú kiskedvencnek kellenek az ilyen kis apróságok, amiket nem kapok meg a gazditól túl sokszor. Szerintetek mi miatt lehet ez? Az miatt, mert lusta, vagy az miatt, mert tél van, vagy az miatt, mert fáradt, és nem szeretne elvinni sétálni? Mindenesetre remélem, hogy mostmár el fog sűrűbben vinni. Mellesleg, nem tudjátok, hogy mi ez a karácsony? Még soha nem hallottam róla, ez valami új kutyafajta? Mindenki annyira szereti, és készülnek rá, sülnek azok a mézeskalácsok vagy mik, én meg kapom őket kisütve, imádom ám!

Jaj, de a gazdi kezd ébredezni, mert korán lefeküdt, és most fog szerintem felkelni. Nézzétek el nekem a helyesírási hibákat, tudjátok, csak egy kutya vagyok!

Köszi a figyelmet,
Hayley