De amúgy tényleg. Csak aztán vagy időm nem volt, vagy kedvem, vagy valami más jött közbe, és végül elmaradt. Visszanéztem, utoljára valamirevaló bejegyzés október körül volt, pedig azóta egy pár dolog történt. Ezt picit később, először pár dolgot szeretnék bejelenteni, vagy hogy mondjam.

Amint látható, új design került fel, egy feltörekvő magyar modell képével. Ez a srác egészen pontosan Egerváry Nuel, aki amúgy beleegyezett abba, hogy felhasználjam a képét, szóval elvileg all fine. Nézzétek meg az instagramját, elég sok képet posztol, quality content meg minden ilyen, meg üssetek rá egy followot is.

Ja igen, megint sötét, és valószínűleg maradok is a sötétnél, Paki tanácsára. Beszélgettem vele szombaton, és mutogattam neki terveket, kb 2-3 designtervet, hogy na, ilyen is lehetne, ilyen is, ilyen is. Két világos és egy sötét (ennek egy elsődleges verziója ami végül nem tetszett és átalakítottam), ő pedig annyit mondott, hogy a világos nem én vagyok, és inkább maradjak meg a sötétebb világban, mert az megy a legjobban. És végülis igaza van, mert tényleg utálok világos designokat kódolni is, meg idegesíti a szememet, ha a blogomon világos design van. Mondjuk másoknak meg az idegesíti a szemét, hogy van még blogom, szóval 1-1.

A másik dolog: a hetekben beszélgettem egy lánnyal, kb éjjelt nappallá téve, aztán az elmúlt napokban, nem tudom már pontosan, hogy mikor, találkoztunk, bebasztunk kegyetlenül, és elmondtam neki, hogy ja amúgy kurvára tetszel meg minden. Na, erre a válasza az volt, hogy

Bocsi,

de amíg ilyen kis ducibb vagy, nem... Nagyon szeret meg minden, de nem. És akkor abban a pillanatban így egy fél világ összedőlt bennem, meg meg akartam halni ott azonnal, aztán bekattantam, és eldöntöttem, hogy nem, köszi, ennyi elég volt. Elég volt ez a ~10 év zsírpacaként. Jó, volt egy évem, amikor nem voltam zsírpaca, mert lefogytam a picsába, csak aztán azt úgy hagytam a francba és visszahíztam, még 20 kilóval többet, mint amennyit lefogytam.

Szóval ennek hatására eldöntöttem, hogy ledobok egy jó 40 kilót legalább, de lehet, hogy 50-et kéne. Nem tudjuk még, Dominikkal még kitalálgatjuk, mindenesetre bal oldalt van egy modul, ami egy másik blog modulra mutat, ahol majd arról fogok írni, valószínűleg heti rendszerességgel a későbbiek során, most, hogy még új az egész dolog, így nyilván izgatottabb is vagyok, de már az első lépéseket megtettem. És ez a fontos. Egyébként ha nem találnátok meg, ide kattintva eléritek innen is, habár kétlem, hogy nem látjátok meg. Ja, amúgy kommentelni ér, nem haragszom meg érte.

És akkor most megpróbálom összefoglalni az elmúlt 7-8 hónapot, azok a szempontok alapján, amiket írtam két poszttal lentebb.

Barátok meg a "barátok"

Márkkal már egyáltalán nem úgy vannak a dolgok, ahogy azok voltak. Igazából nagyon Tamással sem. Amióta találkoztunk, azóta alig beszélünk, nem úgy beszélgetünk már, mint régebben. Nem tudom, talán megszoktuk már egymást és annyira nagy szükségünk nincs egymásra, talán átváltottunk haverságba, tényleg, fogalmam sincs. És arról sincs fogalmam, hogy akkor ez most hogy esik. Az elején még elég szarul viseltem mindkettejüket, mostmár úgy elmegy, meg elfogadtam. Tamással azért beszélek napi szinten, Márkóval már 2-3 hetente pár szót. Szóval úgy a barátaim elmúltak, itt vagyok hagyva a szarba sokszor, de már megszoktam.

Szalagavató

Szép volt, jó volt, elmúlt. Sokszor hibáztam, és az osztályban nagyon sok konfliktust szült, de végül megoldódott minden, és ahogy lecsengett a szalagavató, onnantól kezdve béke költözött köreinkbe, nagyjából. Igaz, amikor még azt a kis vázlatot írtam, akkor magáról az eseményről még nagyon durván obszcén és lehúzó dolgokat akartam írni, de így, messziről már egyáltalán nem látszik vészesnek. Jó, oké, a tüske azért ott van bennem a történtek után, volt, aki megmondta, hogy nem iszik utánam a pohárból, mert nem akar rákot kapni meg ilyenek, de már ezt is leszarom. De úgy tényleg. Nem tud már érdekelni egyáltalán, meg azóta az adott személlyel már megbeszéltük ezt a nézeteltérést, ő elvileg viccnek szánta, én meg nem vettem fel viccnek. Szarul esett. De elmúlt.

Educatio

Akkor még úgy volt, hogy megyek továbbtanulni, most meg már úgy van, hogy nem, egyáltalán nem, nem akarok tovább menni. Most legalábbis. Az érettségim egyébként is egy nagy kalap szar lesz, és annak is örülök, ha meglesz mindenből a kettes. Remélem meglesz. Csak a matek húzós.

Egyébként az Education döntöttem el, hogy én akkor Óbudai mérnökinfóra akarok menni, de már lemondtam arról is, azok után, hogy a matekkal mennyit szívtam. Nem akarom elképzelni, hogy mennyit szívtam volna ott a matekkal. Úgy se fognak felvenni, szóval tényleg mindegy. A többire meg nem akarok menni (SZTE - proginfo, NJE mérnökinfo). Csak Óbudai. Talán jövőre megpróbálom megint, de most egyelőre nem akarok ilyenekkel foglalkozni. Dolgozni szeretnék.

Óbudai nyíltnap

Elég fasza volt. Tamás elkísért, meg végigülte velem, de olyan... Fura volt végig. Mintha púp lenne a hátán. Meg aztán voltak érdekes dolgok, pl. lerázott, mert lánnyal találkozott (akivel találkozhatott volna amúgy is, másnap, velem meg nem), szarul esett ez is, de már akkor eljutottam arra a szintre, hogy leszarom.

Sok dolgot megtudtam a suliról, de maga a nyílt nap nagyon unalmas volt. Igazából ugyanazt mondták el, amit beleírtak a prospektusba, szóval sok új dologgal nem gazdagodtam, csak azt tudtam meg, hogy hogy néz ki maga az iskola belülről. És amúgy szimpatikus. De tényleg nem hiszem, hogy be fogok kerülni, meg már annyira nem is akarok.

Önsajnálatot meg most kihagyom, ha nem probléma. Szóval ezek óta volt tablótervezés napi teendőim között, volt ballagás, készülődés, érettségi...

Ballagás. Fasza volt, csak közben szar is. Sokan összevesztek a családból a ballagás előtt, így igazából maga a család két részre szakadt és lehetett érezni a feszültséget, én meg csak így álltam, hogy wtf, úgy volt, hogy iszunk meg jól fogjuk magunkat érezni, erre 8-kor már senki nem volt itt, én meg 11-kor kidőltem, és még csak nem is ittam rendesen.

Az érettségit könnyűnek éreztem, legalábbis a matek-magyar-töri részét. Az informatikát meg inkább hagyjuk is a picsába. Az excel olyan szinten szopatós volt, hogy azt se tudtam felírni majdhogynem, hogy most melyik feladatot csinálom, meg ilyenek. Szar volt az egész, tényleg. Nem is akarok rá emlékezni. Úgy voltam vele, hogy sima meg easy, erre geci örülök ha négyes meglesz, és fel fogom tudni valahogy tornázni ötösre.

A tablót meg csak így beszúrom ide, hogy lássátok, ilyet is csináltam, és szerintem tök király lett. Habár élőben jobban néz ki.