Nagy nap a mai. Egy hét eltelt azóta, hogy elkezdtem ezt a rohadt nagy projektet, az egy hét alatt tényleg átalakult a napirendem. Sokkal, de sokkal kevesebbet gépezek, mint egyébként, és ezt mind azért, mert egyszerűen nincs időm arra, hogy gépezzek.

Reggel reggelizek, elmegyek dolgozni, pont délben ebédelek, aztán hazajövök, eszek pár falatot, ledőlök egy órára, max kettőre, majd megyek cangázni, vagy megcsinálom az edzéssorozatot és úgy cangázok. Minden nap izomlázzal kelek fel, habár egyre inkább kezdek hozzászokni, így már meg se kottyan az a 10-15 kilométer, amit letekerek minden nap.

Egyébként volt egy nap, amikor kihagytam a biciklit, és inkább elmentem futni. Ezt nem azért csináltam, mert annyira imádok futni, és inkább azt választottam, hanem azért, mert kedden elmentem biciklizni, és 4 km után úgy gondolta a pedál, hogy letör a faszba. Nem baj, visszaszereltem, aztán 5 percenként megálltam azért, hogy visszaszereljem, 6 kilométert tettem meg így, de leszartam, akkor is mentem tovább. Szerdán futottam, csütörtökön apa hazajött a határról, megcsinálta a biciklit, azóta tökéletesen üzemel, én meg már aznap elmentem és bicikliztem. Sokat.

Napi 3,5-4 liter vizet megiszok, ami meg is látszik már a bőrömön egyébként. Sokkal kevésbé zsíros az arcbőröm, és sokkal feszesebb. Tök jó érzés egyébként, hogy ezt tényleg meg akarom csinálni, sok motivációm van, és ebben Dominik is segít. A minap át kellett menjek mamához, mama sütött zserbót, és megharagudott volna, ha nem eszek, szóval megettem egyetlen egy szeletet.

Dominik meg erre lebaszott,

és azt mondta, hogy ezért büntetésként +5 kilométert kell tekerjek következő nap. Szóval letekertem azt az 5 kilométert pluszba. És majdnem megdöglöttem, annyira fájt mindenem, de megérdemeltem. Nincs hely itt picsogásra meg csalónapokra. Nem.

Igyekszem egyébként a kalóriákra is figyelni, próbálom számolgatni, hogy mikor mennyit viszek be, de egyébként nehéz még így, hogy nincs pénzem, és nem tudom pontosan, hogy mennyit viszek be. Ettől függetlenül meglátszik az eredmény, igaz, nem szemre, de számokban.

Szóval nagy nap a mai, de szarul indult. Reggel ráálltam a mérlegre, és azt hittem, hogy elsírom magam.

Híztam, két kilót.

Már úgy voltam vele, hogy ennyi, kész, a testem feladta, és érezte, hogy változik, szóval akkor szépen elraktároz minden egyes falatot, amiben van valami tápérték. Aztán Dominik mondta, hogy mérjem meg magam centikben is, és aztán kitalálunk valamit, ha nem úgy alakultak a dolgok, ahogy mi azt akartuk. De úgy alakultak, szerencsére. Szóval a lenti táblázatban lehet megnézni, hogy egy hét munka mennyit jelentett számomra.

Ja, és egyébként rájöttünk, illetve rájöttem, hogy az a plusz két kiló nem zsír, hanem vagy izom, vagy izom és víz. Valószínű, hogy utóbbi, reménykedem benne, habár ha zsír lenne, akkor gondolom a centiméterek nem változtak volna pozitív irányba.

Szerda van, vasárnap kezdtem. Igazából 4. nap, de még csak 3 telt el, szóval 3 nap, fél egészségesen.

Helyzetjelentés.

Hogy hogy érzem magam? Érdekesen, olyan... Kicsit egészségesebben. Lehet amúgy, hogy placebó-féle az egész, vagy ilyesmi. Igazából tényleg nem tudom. 30 kilométer mögöttem, két testsúlyos edzés, meg már ~13 liter víz, úgy, hogy hétfő délután óta iszok csak és kizárólag vizet.

Igaz, hogy a kedvem lankad, de akkor is véghez fogom vinni, mert véghez akarom vinni. Az utóbbi 2 napban nagyon sok dolognak jártam és olvastam utána, komolyan kezdek már expert lenni, mondjuk az étrenddel még várok, mert fogalmam sincs, hogy hogy csináljam meg, hogy állítsam össze, hogy ne is unjam meg, és viszonylag érdekes is legyen.

Apropó, étrend. Már kezdem nagyjából követni meg számolgatni a kalóriákat, igaz, még egy kicsit fenntartással kezelem az egészet, de szerintem menni fog. Kezdek rászokni a 2 étkezésről a 4-re, majd a következő állomás az 5 lesz, a reggelim már tényleg nem több, mint 1, max 2 szendvics és valami random gyümölcs a rost miatt, az ebédem NAGYJÁBÓL számolva van, és tényleg igyekszem nem többet bevinni. Tényleg, tök jól haladok, mert nem eszek sokat egyszerre, inkább sokszor keveset, és tényleg kitart a következő étkezésig.

Egyébként nagyon vicces volt, tegnap este 3 főtt tojást ettem meg egy egész paradicsommal, egy fél paprikával, két szelet sonkával és egy sajttal, meg egy fél kiflivel (tényleg fél kifli volt). Tökre nem gondolná az ember, hogy ez csak pár dolog, hát alig volt benne bármi kenyérféle vagy hasonló, mégis jól laktam. És egyébként annyira nem volt rossz. De azért egy pizzát vagy egy hamburgert jobban betoltam volna.

Anya meg keresztbe akarja húzni a számításaimat. Tegnap direkt vett nekem rétest, mikor tudja, hogy próbálok fogyni, és nem ehetek semmi TÚL cukros szart. Nem ettem meg, ellenálltam, erre ma lebasz, hogy miért nem ettem meg, az nem árt. Mondom talán azért, mert most komolyan gondolom. Erre jött az, hogy hát bármennyire is gondolod komolyan, nem fog menni normál étkezés nélkül.

20 perc múlva jeleztem neki, hogy jövő hónaptól heti 1-2 kiló csirkemellet szándékozok megenni, mindent meg fogok magamnak csinálni, nem kell aggódnia, csak hogy tudjon róla. Pénzt meg majd max akkor ad, ha elfogyott már a sajátom. Erre kiakadt, hogy

• ki a fasz fogja azt bírni pénzzel;
• a Krisztofer is csak a csirkét eszi meg;
• a Krisztofernek is azt kéne akkor csinálni és mást nem enne meg (így se egyébként és pizzán él);
• nem így kell megváltoztatni az étrendet, egyed azt amit főzök, ezt itthon nem fogod megcsinálni.

Én meg így állok, és gondolkodom, hogy hogy oldjam meg. Alapból azt, hogy hol csináljam meg, majd azt, hogy hol a picsába tároljam, és azon is, hogy hogy hozzam haza úgy, hogy ne lássa senki. De szerintem venni fogok egy jó nagy dobozt, lakatot rá, aztán majd csak én tudom a jelszavát vagy valami ilyesmi, mamánál megcsinálom, itthon meg megeszem.

Nem, sajnos nem fog anya se elém állni, és tudom, hogy lehet enni más húst is. Csak én minél előbb szeretnék kisebb célokat elérni, és ahhoz egyelőre az kell, hogy csirkét egyek rizzsel meg zöldséggel.

Megismertem egy srácot, Dominikot. Na, nem valami szerelmes történet fog ebből kisülni, hanem csak egy kis előzmény, hogy miként jutottam el arra a szintre, hogy akkor Tomika most szépen megpróbál változtatni az életén és a testén.

Szóval Dominik nálam 10 hónappal fiatalabb, 5 éve edz, és konkrétan olyan gecijó teste van, hogy szerintem piros is lettem amikor megláttam. Leírom nyíltan, irigy voltam és még vagyok is a testére - viszont a jó dolog az, hogy felnyitotta a szememet arra, hogy "bazdmeg Tomi, igazából ilyened neked is lehetne".

De miért nincs? Hát, mert süti, szörp, meg minden egyéb cukros szar > testmozgás, tudatos táplálkozás. Ezért.

20 perc beszélgetés után Dominik felajánlotta, hogy segít rendbetenni magamat, ezáltal az önbizalmam és igazából minden mást. Én pedig motivált vagyok, mert látom, hogy mi lehetek, ha belefektetem az időmet, energiámat és pénzemet, illetve azért, mert most van segítségem. Volt több fogyási kísérletem is, mind csődöt mondott max 2 hét után. Miért?

1. Tesóm fogta a telefonját és felvette, ahogy szenvedek, majd szétkürtölte a családban, Facebookon, igazából mindenhol.
2. Amikor elkezdtem bármit is csinálni, a fél család körém gyűlt, magyaráztak, hogy mit csinálok szarul, ez így nem lesz jó, úgyse tudom megcsinálni, dagadt maradok.
3. Apám nem adott heti kétszer 500 forintot 16 évesen, azért, hogy elmenjek terembe, mondván: "azt amit a teremben csinálsz, megcsinálhatod a szabadban is (tél volt, és kurva hideg), és az egy doboz cigimnek az ára". Ok.

Szóval legutóbb, 5 éve ezek tántorítottak el. Most is próbálkozik anyám is meg tesóm is, de nem, nem fognak eltántorítani, azért, mert nem fogom engedni. Szóval így állunk jelenleg. Dominik edzés illetve étrendet is állít össze nekem, meg nem úgy állunk neki, hogy najóvanakkó csinálj 80 felülést egykettő, hanem szépen fokozatosan.

Hogy mi volt ma? Elkezdődött a szenvedés, sütöttem egy jó nagy tepsi sütit, ettem belőle 3-4 szeletet, elköszöntem tőle és mindenféle hasonlóhoz az elkövetkezendő időkre, és elkezdtem vizet inni. Eddig kb csak szörpöt ittam, vizet sose, és elég fura, hogy ebből meg tudok inni egyszerre többet is, mint szörpből, így már most érzem, hogy tök jó hatása lesz, meg van is. Folyton járok a mosdóra.

Igazából nagyon sok dologgal kapcsolatban teljesen tanácstalan vagyok, mivel csak dobálóznak sok helyen a szakszavakkal, gyorsan szívódó, lassan szívódó, így szívódó, úgy szívódó, blabla. Nekem konkrét példák kellenek, hogy tudjam, mit ehetek este, mit ehetek reggel (zabkásán kívül mert kurvára utálom), a többi asszem menni fog. Ez a kettő kritikus.

Most is kurva éhes vagyok, valamivel majd mindjárt csillapítom, csak ezt még be akarom fejezni. Ja, egyébként bemelegítés gyanánt tekertem ma 10 km-t a város körül. Úgy volt, hogy holnap kezdünk, Dominik meg is lepődött, erre kiadta utasításba, hogy minden nap lehet majd menni. Így is majdnem megdöglöttem, nem tudom, hogy mi lesz velem a továbbiakban. Holnap tuti izomlázam lesz.

Ja, és a heti adatok. Szeretném, ha tudnátok ti is, hogy hogy haladok. Így kezdtem, kíváncsi vagyok, hogy szombaton milyen eredmények lesznek. Ha lesznek egyáltalán.

Ui: nem,  nem akarok gyúrós gizi lenni. Nem akarok bodybuilder lenni, és nem is akarok tökéletesen látható 8 kockát. Jól akarok kinézni, és csak rossz emlékként emlékezni arra a zsírpacára, ami most vagyok.

2018. 05. 26.