Nagy nap a mai. Egy hét eltelt azóta, hogy elkezdtem ezt a rohadt nagy projektet, az egy hét alatt tényleg átalakult a napirendem. Sokkal, de sokkal kevesebbet gépezek, mint egyébként, és ezt mind azért, mert egyszerűen nincs időm arra, hogy gépezzek.

Reggel reggelizek, elmegyek dolgozni, pont délben ebédelek, aztán hazajövök, eszek pár falatot, ledőlök egy órára, max kettőre, majd megyek cangázni, vagy megcsinálom az edzéssorozatot és úgy cangázok. Minden nap izomlázzal kelek fel, habár egyre inkább kezdek hozzászokni, így már meg se kottyan az a 10-15 kilométer, amit letekerek minden nap.

Egyébként volt egy nap, amikor kihagytam a biciklit, és inkább elmentem futni. Ezt nem azért csináltam, mert annyira imádok futni, és inkább azt választottam, hanem azért, mert kedden elmentem biciklizni, és 4 km után úgy gondolta a pedál, hogy letör a faszba. Nem baj, visszaszereltem, aztán 5 percenként megálltam azért, hogy visszaszereljem, 6 kilométert tettem meg így, de leszartam, akkor is mentem tovább. Szerdán futottam, csütörtökön apa hazajött a határról, megcsinálta a biciklit, azóta tökéletesen üzemel, én meg már aznap elmentem és bicikliztem. Sokat.

Napi 3,5-4 liter vizet megiszok, ami meg is látszik már a bőrömön egyébként. Sokkal kevésbé zsíros az arcbőröm, és sokkal feszesebb. Tök jó érzés egyébként, hogy ezt tényleg meg akarom csinálni, sok motivációm van, és ebben Dominik is segít. A minap át kellett menjek mamához, mama sütött zserbót, és megharagudott volna, ha nem eszek, szóval megettem egyetlen egy szeletet.

Dominik meg erre lebaszott,

és azt mondta, hogy ezért büntetésként +5 kilométert kell tekerjek következő nap. Szóval letekertem azt az 5 kilométert pluszba. És majdnem megdöglöttem, annyira fájt mindenem, de megérdemeltem. Nincs hely itt picsogásra meg csalónapokra. Nem.

Igyekszem egyébként a kalóriákra is figyelni, próbálom számolgatni, hogy mikor mennyit viszek be, de egyébként nehéz még így, hogy nincs pénzem, és nem tudom pontosan, hogy mennyit viszek be. Ettől függetlenül meglátszik az eredmény, igaz, nem szemre, de számokban.

Szóval nagy nap a mai, de szarul indult. Reggel ráálltam a mérlegre, és azt hittem, hogy elsírom magam.

Híztam, két kilót.

Már úgy voltam vele, hogy ennyi, kész, a testem feladta, és érezte, hogy változik, szóval akkor szépen elraktároz minden egyes falatot, amiben van valami tápérték. Aztán Dominik mondta, hogy mérjem meg magam centikben is, és aztán kitalálunk valamit, ha nem úgy alakultak a dolgok, ahogy mi azt akartuk. De úgy alakultak, szerencsére. Szóval a lenti táblázatban lehet megnézni, hogy egy hét munka mennyit jelentett számomra.

Ja, és egyébként rájöttünk, illetve rájöttem, hogy az a plusz két kiló nem zsír, hanem vagy izom, vagy izom és víz. Valószínű, hogy utóbbi, reménykedem benne, habár ha zsír lenne, akkor gondolom a centiméterek nem változtak volna pozitív irányba.