Jó rég írtam már játéktörténelmet, anno a Simset írtam meg, majd publikáltam, de akkor jó hosszúra nyúlt a bejegyzés, igaz, ott "csak" 4 rész volt, amiről tudtam írni, azonban a Need for Speed más. A Need for Speed már a XX. század végétől köztudatban van, és kár tagadni, nincs olyan ember a XXI. században, aki nem ismerné az EA Games egyik legnagyobb alkotását, azt a franchiset, ami áttörte a játékpiacot, és létrehozott egy teljesen új kategóriát - sokan próbálták már utánozni a NFS-t, de igazából még senkinek sem sikerült.

Az EA Games, avagy Electronic Arts

A videojáték-ipar egyik, sőt, legnagyobb vállalata: vezet, fejleszt, és ki is ad. 1982-ben alapult a Szilikon Völgyben, Trip Hawkins (ejtsd: "csrip hókinsz") közreműködésével. A videójátékokat kiadó cég évi 2 milliárd USA dolláros forgalmával a legnagyobbnak számít a piacon, sikere az évek során fejlesztett számos játékán alapult - amik általában pozitív fogadtatásban részesültek. Persze, nem lehet minden habostorta, az EA-nek is voltak, vannak, és lesznek is baklövései, mivel emberek irányítják, és az emberek nem robotok, hogy hibátlan dolgokat gyártsanak, vagy fejlesszenek.

Ugyebár az EA-t Trip Hawkins alapította, miután távozott korábbi munkahelyétől, az Apple Computertől, ahol stratégiai és marketing-igazgatóként dolgozott. 1982 nyarán alapította magát a vállalatot 200.000 dolláros tőkével, majd a vállalatot elnevezte Amazin' Software-nek.
Hawkins 1982 őszére már egy egész korrekt kis csapatott hozott létre, amiben valamilyen érdekes dolognak köszönhetően ex-Apple dolgozók voltak a legnagyobb számban. A 7 főből álló csapatból három az Apple-nek dolgozott korábban, de nem csak az Apple-től szállingóztak át az Amazin' Software-hez: Jeff Burton az Ataritól jött át.
Ugyanez év karácsonyára már 11-en voltak a csapatban, ebből már hárman az Apple-től váltak el, és szintén hárman a Xerox PARC-tól.

A többi alapítónak egyáltalán nem tetszett az Amazin' Software név, ezért 1983 októberében (jó későn) egy megbeszélést szerveztek, ahol egy jobb nevet próbáltak kiokoskodni. Tervbe volt véve a "SoftArt" név, azonban ez a név azt jelentette volna, hogy a cég által fejlesztett szoftver egy új művészeti ág. Azonban ekkor már volt a piacon egy hasonló nevű vállalat, a Software Arts, akik nem engedélyezték a név használatát, pedig a megbeszélésen összegyűlt résztvevőknek tetszett.
Ekkor Bing Gordon vetette fel azt az ötletet, hogy miért is ne lehetne a cég neve Electronic Artists? Mire Steve Hayes a következőket mondta: "...mi nem vagyunk művészek, ők azonban azok...". Ez alatt annyit értett, hogy nem az EA, hanem maga a játékok fejlesztői a művészek. Végül Tim Mott volt az, aki ajánlotta az Electronic Arts nevet, ami a résztvevők többségének tetszett, így megszavazták ezt a nevet.

Azonban a siker nem a névnek köszönhető, hanem annak a különleges bánásmódnak, ahogyan viselketdek a játékok fejlesztőivel. Jellemző volt az EA-re, hogy úgy bánt a fejlesztőivel, mint a világsztárokkal, abban az iparban, ahol a kiadók általában a fejlesztőket csak egy kis csicskásnak, egy gyári munkások csoportjának nézte. A vállalat fejlesztőire inkább nézett művészként, ezért a fényképeiket is megmutatta a teljes oldalas reklámjaikban, és a játékok csomagolásán, és - természetesen - a bevételeket is megosztotta bőségesen a játékok fejlesztőivel. Ennek köszönhetően az EA-hez egyre több, nagyon jó fejlesztő ment át, aminek köszönhetik a mostani piacvezető szerepet is.

1983 májusban az EA bemutatott nagyon sok játékot, leginkább Atari 800-hoz és Apple II-hez. A címek a következők: Hard Hat Mack (Atari 800, Apple II), Archon (Atari 800), Pinball Construction Set (Atari 800, Apple II), Worms (Atari 800), és végül a M.U.L.E. (Atari 800). Az Archon, a Pinball Construction Set, a Worms és a M.U.L.E még manapság is figyelemreméltó mérföldköveknek számítanak a videójátékok történelmében. Később, a jó kapcsolatoknak köszönhetően az EA kiadhatta játékait személyi számítógépekre is, ugyan úgy, mint a konzolokra. Végül Trip Hawkins otthagyta a céget, és megalapította a mára már csődbe ment 3DO vállalatot, ami szintén videójátékok fejlesztésével és kiadásával foglalkozott.

Sajnos az EA új üzletpolitikája szerint, 2011. márciusától a 20 millió főt meg nem haladó országokban nem végez honosítást, kivéve a már megjelent videójátékok kiegészítőihez. Ez azt jelenti, hogy többek között a The Sims 4 már nem lesz játszható magyarul. Azonban biztos, hogy nem maradunk magyar Sims 4 nélkül, mivel majdnem minden, 20 millió főt meg nem haladó országban alakultak különböző fordítócsapatok, amik az adott ország nyelvére fordítják le a játékot.

Need for Speed - első generáció

A Need for Speed legelső része említésre méltó is, meg nem is. A múlt szemeiben nézve nagyon jó játék volt, mondhatni, hogy szabad világ várt a játékosokra, azonban sajnos mai szemmel nézve szörnyű játék volt. Tele volt bugokkal, és sajnos tényleg nem volt tökéletes. Eredetileg a 3DO-nak lett volna szánva, amivel a vállalat lehet, hogy megmenekült volna, de az is lehet, hogy csődbe vitte volna a Need for Speed szériát is, már a legelső rész után.
A második rész címe bármennyire is hihetetlen, de Need for Speed II volt, és 1997-ben jelent meg. A legnagyobb előrelépés a látványban történt, mivel maga a környezet, és az autók is sokkal jobban néznek ki, mint az első részben. Száz százalékban igaz ez az úgynevezett Special Edition kiadásra, ami 3dfx Glide támogatást kapott. A Need for Speed II-vel kapcsolatban a legtöbben azt sajnálták, hogy a rendőrök, és az üldözések nem lettek beleépítve a játékba, ami a legelső részben benne volt. Azonban az első rész rajongóinak az sem tetszett, hogy az autók sokkal kevésbé viselkedtek úgy, mint a valóságban, hiányzott a fizika belőle, tehát egy arcade autóverseny lett a játékból. A játék így inkább lett egy vad száguldásra kihegyezett videójáték, azonban így is rendkívül pozitív fogadtatásban részesült, és sokak kedvencévé vált nagyon hamar.
A második rész után jön a harmadik, természetesen. A harmadik Need for Speed játék címe Hot Pursuit lett, mely sokak szerint az egyik legjobb rész az egész szériában. Nem is csodálkoznak sokan, mivel ebben a részben már nem csak a rendőrök nélküli, zavartalan versenyeken volt a hangsúly. Megjelentek a pályákon a rendőrök is, akik próbálták félbeszakítani a versenyt, akár szögesdrótokkal, mindezt persze 200km/h-s sebesség mellett. De nem ez volt a legnagyobb móka az egészben, hanem az, amikor mi ültünk a bizonyos rendőrautókban, mivel erre is volt lehetőségünk, bármennyire is hihetetlen. És mondani sem kell, 1998-ban már a grafikailag is rengeteget fejlődött az előző részekhez képest, mivel az autók is, és a helyszínek is sokkal, de sokkal részletesebben voltak megrajzolva, főleg akkor, ha 3D-s videókártyánk volt.
A negyedik részhez már nem tartozott szám, elég hülyén is nézett volna már ki, hogy Need for Speed VI High Stakes. A kis bevezető után térjünk a lényegre: a játék tele volt európai pályákkal és márkákkal, így visszatért a Porsche is (és még nagyobb mértékben is vissza fog, a következő részben). Ebben a részben már megjelent a karrier mód is, ami annyit jelentett, hogy minden tournament végén teljesíteni kellett egy High Stakes meccset, majd a szerzett pénzből autókat lehetett venni és tuningolni. Technikai szemmel nézve a játék hatalmasat lépett előre, hiszen már alapvető dolog volt, hogy minden 3D-s volt, még a kocsink belseje is. De, ami a legfontosabb, ebben a részben lehetett legelőször ripityára törni az autóinkat, mert bizony-bizony, 1999-ben ez még csak egy hatalmas extra volt, ami tényleg rengeteget dobott a játékélményen. Nem is csoda, rengetegen szerették a Hot Pursuitot, de a High Stakest mégtöbben.
És végül, de nem utolsó sorban (na jó, egy kicsit igen) jöjjön a Porsche Unleashed, avagy másik nevén Porsche 2000. Ebben a részben az EA egyetlen egy márkára pozícionált: a Porschéra. Abból is az 1995 és 2000 között készült és bemutatott modellekre, ugyanis mindegyik modell vezetési mechanikáját külön-külön tanulmányozták a realisztikus szimuláció érdekében. A 3D-s modellek tökéletesen kidolgozottak voltak, indexszel (!), féklámpákkal, és csinálhattunk egy csomó olyan dolgot, amit más, korábbi, és későbbi NFS-ekben nem, pl. kinyithattuk a motorháztetőt. A játékban szereplő pályák is hasonlóan részletesek és tökéletesek voltak, ellátogathattunk Monte Carlóba, Normandiába, a Pireneusokba, vagy Korzikára, az EA megoldotta. De a Porsche Unleashed érdekessége igazából az Evolution mód volt: a versenyzést 1950-ben kezdtük, és mindig mentünk előre az időben. Az általunk megnyert összegekből pedig újabb és újabb modelleket vásárolhattunk. A másik nagyobb újítás a Factory Driver mód volt, amiben egy tesztpilóta bőrébe bújhattunk, és a legújabb, leggyorsabb, még be nem mutatott modellekben tehettük próbára tudásunka, miközben különböző feladatokat kellett végrehajtanunk. A CD tartalmazott még egy képes albumot a Porsche történelméről (hogy a viharba ne), és természetesen reklámfilmeket a leghíresebb autóikról. Ennek is köszönhető nagy rajongói köre, amin - igazából - senki sem csodálkozik. Az EA nagyon eltalálta a 2000-es évet.

És most úgy döntök, hogy két részre osztom a cikket, mivel már így is nagyon hosszú lett. Ember legyen a talpán, aki elolvassa mindezt, lehet, hogy túl sokat pofáztam írtam magáról az EA-ről, de muszáj volt, hogy ismerjétek a történetét. Még a mai nap megpróbálom publikálni a második részt, és remélem, hogy tetszeni fog mindenkinek, ugyanis most jönnek az újdonságok, szóval stay tuned!

Sziasztok, a nevem Hayley. Nem olvastam el gazdi blogját végig csak bele-bele néztem, hátha megemlít engem itt-ott esetleg amott, szeretett egyetlen és első ebét, azaz engem, de nem láttam sehol sem egy posztot sem. Ez szomorúvá tesz engem, mert nekem, ha blogom lenne, minden nap róla írnék, bizony ám! De mivel nincs, így nehéz róla írni, ma is csak feküdt, nézett ki a fejéből, semmit nem csinált, meg se szeretgetett! Azaz de, csak nem foglalkozott velem három órát, csak kettőt. Sokszor úgy érzem, nem is szeret engem, ezért gondoltam, hogy megosztom gondolataim veletek, kedves olvasókkal, márha lesz olyan, aki el is olvassa egy blöki bejegyzését ezen az intergalaktikus helyen, mint gazdi blogja.

Tudjátok, nagyon csökönyös vagyok. Vagy ahogy ti használnátok: makacs, önfejű, de igazából szerethető. Ja, meg szép, csinos, se nem duci se nem vékony királykisasszony, akit szeretnek itthon, főleg a gazdasszony! Igazából nekem nincs gazdám, azaz de van, az, aki megtalált, Tomi. Rá tekintek úgy, mint a gazdámra, mert neki köszönhetem életemet, és őt szeretem a legjobban. Tudjátok milyen rossz érzés az, amikor korán reggel elmegy, nem visz el sétálni, aztán egész nap nem látom, csak este? Igaz, ahogy elmegy, legalább befoglalhatom az egész ágyát, és úgy heverészhetek benne, ahogy nem engedné ő, ha itthon lenne - ebből az egy szempontból szeretem, ha elmegy, de amúgy nem igazán, tudjátok miért? Azért, mert nem simogat meg, nem szól, hogy menjek oda, és nem ütögeti maga mellett az ágyat, hogy feküdjek oda, és heverésszek ott egész nap, mert bizony ám, nekem ilyen jól megy a sorom, egész nap fekhetek ott, ahol akarok! Azaz nem, gazdasszony ágyában nem, mert harap érte, meg a gazdi tesójának az ágyában sem, mert ő is harap érte, de gazdi ágyában simán, és az ő ágya a legkényelmesebb, vagy csak ahhoz szoktam hozzá? Nem tudom, mindenesetre szeretném kipróbálni egyszer az összes ágyat, amihez kedvem szottyan!

Várjatok egy kicsit, megvakarászom a fülemet, amit annyira utál a gazdám, mert mindig felkeltem vele az éjjel, amikor rámtör, és fél óráig kaparászom, aztán már jó hangosan rámszól, hogy hagyjam már abba, de persze nem hagyom. De ő gonosz, ilyenkor kihúzza alólam a paplant, én pedig így elvesztem az egyensúlyt, és eldőlök. Aztán abbahagyom, mert kellemetlenül érzem magam, és befekszem a két lába közé a paplan fölé.

Ugye az előbb írtam, hogy nekem nincs gazdám, de helyette van egy családom! Aki igazából a falkám, és tudjátok, hogy ki a falkavezér? ÉN! Hö, hát ki más lenne? Én irányítom őket, mert tudjátok, vagyok olyan szemtelen, mint a piaci légy - gazdasszony mindig ezt mondja - és amikor tömik a búrájuk odamegyek, bevetem a rendkívül aranyos, de igazából rendkívül idegesítő tekintetem is, és mindig kapok valami finomságot az asztalról, aminek a gazdi sem örül, meg a gazdasszony sem. Gazdi azért nem, mert el fogok hízni szerinte (vigyáz a vonalaimra), gazdasszony pedig mindig kiabál velem, hogy menjek a helyemre, ne legyek szemtelen, de nem értem, hogy miért, mikor őt is ugyanúgy szeretem, mint a többieket. De persze nem mindig mondja azt, hogy menjek a helyemre, mert amikor a fiúk nincsenek itthon, akkor mindig tömi a fejemet mindenfélével, tudjátok, NAGYON szeretem a tejtermékeket, például a sajtot, meg a túrót, meg a tejet. Sőt, gazdi kitalált nekem egy rendkívül finom és laktató ételt is, ami annyiból áll, hogy kicsit száraz kenyér és zsömledarabkát tördel a tálkámba, melegít egy jó nagy pohár tejet, és ráönti. Tudjátok, hogy falom? Mintha marhapörkölt lenne! Nagyon szeretem, tápláló, viszonylag egészséges is, olcsó is, és utána még a bajszomat is tudom nyalogatni fél órán keresztül, ezzel kifejezve azt, hogy mennyire ízlett a kaja, és kérek még, de persze soha nem kapok.

Igazából azért kezdtem el írni ezt a bejegyzést, hogy elpanaszoljam, hogy gazdi mostanában mennyire elhanyagol engem. Persze ugyanúgy szeret még engem, de soha nem visz el sétálni, és soha nem visz le sem. Meg soha nem játszik velem, meg nem is szeretek vele játszani, mert nagyon durván játszik, és néha szokott fájni. Kicsit tartok tőle, de nagyon szeretem még attól. És tudjátok, nekem, mint négylábú kiskedvencnek kellenek az ilyen kis apróságok, amiket nem kapok meg a gazditól túl sokszor. Szerintetek mi miatt lehet ez? Az miatt, mert lusta, vagy az miatt, mert tél van, vagy az miatt, mert fáradt, és nem szeretne elvinni sétálni? Mindenesetre remélem, hogy mostmár el fog sűrűbben vinni. Mellesleg, nem tudjátok, hogy mi ez a karácsony? Még soha nem hallottam róla, ez valami új kutyafajta? Mindenki annyira szereti, és készülnek rá, sülnek azok a mézeskalácsok vagy mik, én meg kapom őket kisütve, imádom ám!

Jaj, de a gazdi kezd ébredezni, mert korán lefeküdt, és most fog szerintem felkelni. Nézzétek el nekem a helyesírási hibákat, tudjátok, csak egy kutya vagyok!

Köszi a figyelmet,
Hayley

Egy kissé személyesebb témáról szeretnék nektek írni, amiről - talán - tudok írni objektívan, de nem látok rá túl nagy esélyt. Gondolom tudjátok, hogy én fanatikusan rajongom Lady Gagáért, ezért számomra az ő zenéi egyfajta himnuszok. Komolyan. Egy albumkritikával készülnék nektek, de ne várjatok túl nagy lejáratást - a kommentekre pedig kíváncsi lennék, hogy ti hogyan látjátok Gaga visszatérő albumát.

A popkirálynő visszatérése

Lady Gaga 2 és fél év után végre visszatért a köztudatba, igaz, ő sem így tervezte, de az anyatermészet közbeszólt. A Born This Way Ball turné keretein belül, de leginkább alatt megsérült, ami miatt körülbelül 4-5 hónapig nem szerepelt sehol sem, az ARTPOP megjelenése 2013 tavasz helyett őszre csúszott, és a turné utolsó állomásait is le kellett mondani a műtét miatt. A nyár végefelé viszont már egyre többet lehetett hallani magáról az énekesnőről és az ARTPOP-ról, majd augusztus közepe táján megjelent az első kislemez a korongról, ami az Applause nevet kapta. A klipet Inez & Vinoodh rendezte, producere Gabe Hill volt. A kritikusok és a rajongók is pozitív fogadtatásban részesítették a kislemezt. Nem sokkal később Gaga bejelentette, hogy a második kislemez a Venus lesz, majd bejelentették azt is, hogy a Do What You Want lesz a promóciós kislemez, de a Do What You Want-ra akkora volt az érdeklődés, hogy Gaga és csapata úgy döntött, hogy a két lemez pozíciót vált, és a Venus lesz a promóciós kislemez. A klipet Terry Richardson rendezte, és - ha minden igaz - hamarosan debütál a világhálón is. A korong második promóciós kislemeze pedig a Dope lett, ami teljesen érthető is, ugyanis eléggé lassú szám, nehéz lenne hozzá klipet forgatni.

Az utolsó nagylemez, a Born This Way kiadásának dátuma 2011. május 23, a két korong között eltelt hosszú idő rengetegnek számít a zene világában. Sokan úgy gondolták, hogy a hosszú várakozás miatt Gaga lehúzhatja a rolót, és nem lesz sikeres az ARTPOP - tévedtek. Megmondom őszintén, én is aggódtam, sőt, kijelentettem, hogy hatalmas csalódás lesz a lemez, de végül nem lett igazam.

ARTPOP - az albumkritika

Vegyes érzelmekkel vágtam neki legelőször az album meghallgatásának, az előbb taglalt problémák miatt. Kicsit féltem attól, hogy csalódni fogok, és meg fogom utálni szeretett énekesnőmet, de végül rá kellett jönnöm, hogy nagyon jó munkát végzett a Haus of Gaga is, és maga Gaga is, meg persze az összes producer, aki dolgozott az albumon. Ezen az albumon megvan minden, ami kell - erotika, elektronikus hangzás, rap, lassú, depis szám. Tényleg mindenféle műfaj megtalálható rajta, habár első hallásra nekem a Jewels n' Drugs nem volt túl szimpatikus, de végül meghallgattam többször is, és rájöttem, hogy igazából tök jó zene.

1. Aura
Ez volt az első szám az albumról, ami kiszivárgott teljes hosszában, kicsit rosszabb minőségben. Akkor azt mondták Gagáék, hogy ezen még javítani fognak, és az nem a végleges verzió volt, ahhoz képest a kiszivárgott verzió nekem sokkal jobban tetszett, még rossz minőségben is. Talán kicsit túl durva, főleg az a hosszú hahaha rész, de utána már egész elfogadható - keveredik az elektronikus zene és a pop. Nagyon jó keveredés lett ez az egész, jó munkát végzett Zedd. Kíváncsian várom hozzá a klipet, remélem lesz - simán el tudnék hozzá képzelni egy egész jó kis pörgős muzsikaklipet. - 10/8

2. Venus
Gaga elméletileg ezt a számot tudatmódosító szerek hatása alatt írta (ami meg is látszik), de ahhoz képest nagyon jó zene lett. Talán ahogy elkezdődik a zene, egyből azt érezzük, hogy hű, kint vagyunk a világűrben, és mindjárt megjelenik E.T. is. A dalszöveg elég érdekes, az elektronikus zene és a pop itt is keveredik, de nem olyan durván, mint az Aurában. Vicces lenne, ha Lady Gaga ezt a zenét énekelné el a világűrben. :D Az egyik kedvenc dalom az albumról, talán pont azért, mert ilyen pörgős, jókat lehet rá bulizni, táncolni. - 10/8

3. G.U.Y.
A cím félre ne vezessen senkit, nem az a jelentése, hogy "pasi", mivel mozaikszó - a szám eredeti neve Girl Under You, tehát GUY. Kissé pörgős, de nem az a típusú zene, hogy "most akkor szétabáljuk az emberek hallójáratait". Persze, elektronikus beütések vannak, de eredetileg nem az lenne, hanem egy nagyon kicsit könnyebb popzene, amit sikerült is megteremteni. Rendkívül nyugtató hatása van (legalábbis rám nézve), de vannak benne kisebb hibák is - például az, hogy nem hosszabb. - 10/9

4. Sexxx Dreams
Erről a zenéről is el tudnám képzelni azt, hogy Gaga drogok hatása alatt írta meg, mivel eléggé kokós beütése van valamiért. Nagyon furcsa, hogy a körülbelül első perc lassabb, aztán egy kisebb átmosással átvált pörgősbe - nagyon furcsa, de tudjátok mit? Nagyon jó is vele együtt. Vágyakozó hatást kelt a refrén, aztán pedig megint visszaesünk a kissé depressziós hangulatba, majd megint felpörög az egész mindenség - érdekes egyveleg, dehát az ARTPOP erről szól. - 10/8

5. Jewels n' Drugs (feat. T.I.)
A zene első hallásra furcsa, mivel nem szokhattuk meg Gagától a rap-féle zenéket. Azonban T.I. belerángatta őt ebbe a kategóriába is, és tudjátok mit? Kurvajól sikerült, már-már tökéletes, habár első hallgatásra nagyon furcsa volt számomra, aki ahhoz szokott hozzá, hogy Gagának csak pop hagyja el a száját. Habár nekem a Cake Like Lady Gaga is nagyon tetszett, ami szintén kissé rapes beütésű volt, tehát nem is értem, hogy nekem miért is nem tetszett elsőre. Egyébként az elektronikus beütés itt is megvan, nem is egyszer, körülbelül végigkíséri az egész alatt. - 10/7

6. MANiCURE
Az első másodperctől kezdve azt hittem, hogy ez egy nagyon kemény rockzene lesz. Nem tudom elmondani, hogy miért - talán a mély hangoktól, plusz a gitár hangjától, ami megzavarhatott. Nagyon furcsa ez is, dehát már nem is csodálkozunk. Sajnos nagyon rövid zene ez is, mint úgy az egész album, és majdnem végig csak a refrén megy. Nem lett túl jó, meg merném kockáztatni rá azt, hogy az album egyik legrosszabbul sikerült zenéje - ez helyett simán rákerülhetett volna a promóciós célokra felhasznált, "What You Feel" címen emlegetett, eléggé bulizós zene. - 10/6

7. Do What You Want (feat. R. Kelly)
Szerelem első hallásra! Ahogy meghallottam, beleszerettem - tökéletes hangja van benne Gagának, és a dalszövegnek is van bőven mondanivalója, ugyanis azt próbálja elmondani, hogy mennyit bántották az énekesnőt kinézete miatt, hányszor lett ráragasztva azt, hogy pénisze van, az, hogy férfi, vagy épp az, hogy az űrből jött. Ez egyfajta bemutatás a médiának, a világnak, hogy kapják be, ő akkor is ízig-vérig nő, és nem érdeklik a bántások. R. Kelly hangja pedig szintén nagyon jó, már-már tökéletes, habár róla nem hallottam a Do What You Want előtt. - 10/10

8. Artpop
Ezt is meghallgattam a megjelenés előtt, még akkor, amikor Gaga előadta az iTunes fesztivál keretein belül, és nagyon megszerettem - rajta volt, és még mindig van a top 5-ös listán. Nagyon hippi beütése van, nyugtató hatása, emellett természetesen lehet rá kicsit táncolni is, de nem hiszem, hogy túl sok ember tudna rá megfelelő koreográfiát kitalálni, ezért nem is hiszem, hogy készülni fog hozzá videoklip. Habár, hogy maradjunk Gagánál, a Yoü and I-nak sem tudtam volna kitalálni videoklipet, mégis készült hozzá - nem tőlem függ, hanem a Haus of Gagától és természetesen az énekesnőtől. Ettől függetlenül az Artpop egy tökéletes szám, nem is kérdés a pontszám. - 10/10

9. Swine
Ezt a számot is rendkívül vártam, pontosan az miatt, mert gondoltam, hogy egy nagyon bulizós, és nagyon pörgős szám lesz - nem tévedtem. Talán a korong legjobban pörgő száma, nagyon durván van benne elektronikus zene is, és popzene is. Emellett a dalszövegének is van mondanivalója, nem is kevés - aki érti érti, aki nem, az nem. :) Mindenesetre az album egyik legjobban sikerült zenéje, DJ White Shadow nagyon jó munkát végzett a Swine-nal (ő a producere a számok nagy többségének is, többek között a Sexxx Dreams-nek, az Artpopnak, és az Applause-nak is). - 10/10

10. Donatella
Lady Gaga Donatella Versace-nak szánt száma - erről beszéltem az előző bejegyzésben is. Zenei producere Zedd, ami meg is hallatszik, hiszen nagyon durván elektronikus. Mellesleg aki tudja, hogy Gaga és Donatella jóban vannak, levághatja az első két mondatból is, hogy Versace-hoz íródott: "I wanna dress you up in silk". Maga a zene nem az a túlságosan jó, de persze hallgatható, és jócskán lehet rá bulizni is. - 10/8

11. Fashion!
Az első pár másodperc után azt hittem, hogy lassú zene lesz, zongorával karöltve, amit Gaga játszik. Aztán rájöttem, hogy visszarepülünk körülbelül 20 évet, és az 1990-es évekbe csöppenünk. Legalábbis nekem ez jutott róla eszembe, akkor volt ez a fajta zene nagyon divat, és ez tetszik. A producer egy viszonylag híres XXI. századi énekes, will.i.am volt, mondanom sem kell, hogy egész jó munkát végeztek. - 10/8

12. Mary Jane Holland
"I think that I could be fine If I could be Mary Jane Holland tonight" - mondja énekli Lady Gaga ebben a kissé lassú, de nagyon jó muzsikában. A producer Lady Gaga és Madeon, érdekes egyveleg lett ez is, furcsán keveredik itt is az elektronikus zene a poppal. Az ének helyén van, gyönyörű hangja van Gagának, habár arra kíváncsi leszek, hogy ezt mégis hogy fogják élőbe átvinni, mert ott nem lehet majd nagyon kevergetni a hangokat. - 10/9

13. Dope
Az album egyetlen lassú, kissé depressziós száma. Rengeteg érzelmet vitt bele Lady Gaga, ugyanis a rajongóinak írta. Eredeti címe az "I Wanna Be With You" lett volna, és az iTunes fesztiválon ezzel a címmel is adta elő, azonban ezt később megváltoztatta Dope-ra, amit Twitteren jelentett be. Mindenesetre remek zene, tényleg rengeteg érzelemmel, és nagyon szép zongorakísérlettel, amit természetesen az énekesnő játszott.
Élőben is rengeteg érzelmet lehet belevinni ebbe a számba, amit Lady Gaga már meg is mutatott - ezt a videót, élő fellépést itt nézheted meg. - 10/10

14. Gypsy
Személyes kedvenc az albumról, ez a zene van a legeslegelső helyen. Talán azért, mert imádtam a BTW-ről a Hairt is, és a Gypsy ugyanazt a vonalat követi, tele érzelemmel, ami felkavarja az embert, ha érti is a szöveget. Barátok, szerelmek, csalódások - erről szól a Gypsy.
A szövegbe belekerült egy, a Scheiße-hoz hasonló szövegrészlet is. A következő sor: "can't speak German but I try" nagyon hasonlít a Scheiße-ban hallható "I don't speak German but I wish I could"-hoz. Tehát egyfajta keveredés a Born This Way-en megtalálható Hair és Scheißbe számokból. - 10/10

15. Applause
A korong legelső kislemeze, amihez készült videoklip is. Nagyon sok rajongó várta már a visszatértést, és Gaga megmutatta azt, hogy tud ő, ha akar - ezt mutatja be az Applause is. Kevesebb, mint egy hónap alatt sikerült elérnie az 50 milliós megtekintést, és most, három hónap alatt tart 110 milliónál, ami nem kis teljesítmény. Eléggé bulizós zene, nagyon jól lehet rá táncolni, amit meg is mutattak a videoklipben.
A videoklipet Inez and Vinoodh rendezte, ami nagyon érdekes lett. Rengeteg elem keveredik el benne, de talán ez miatt olyan jó, amilyen. Nem lett annyira szokatlan sem, a sminktől is eltekintettek, Gaga és táncosai a természetes szépségüket mutatják meg. - 10/10

Nehéz helyzetben vagyok. Igyekeztem objektíven megközelíteni az ARTPOP-ot, de úgy látom, nem igazán sikerült, habár a MANiCURE-t eléggé lepontoztam, ami nem is tetszik.
De talán jogos is a jó pontok megadása. Alig egy hónap két hét alatt 1,2 millió példányban kelt el az ARTPOP, ami nem rossz - sőt, egyenesen kiváló eredmény ahhoz képest, hogy mennyien azt mondták, hogy el lett kaszálva az énekesnő. Ezek után meg merem neki kockáztatni azt, hogy 2013 legjobb albuma lett, ezért várnám tőletek is a kommenteket, hogy ti mit gondoltok.

Lady Gaga - ARTPOP
10/10

Az előző részben elkezdtem egy olyan témát taglalni, ami miatt sokszor megkaptam azt, hogy nem vagyok normális, fiú testbe zárt női lélek vagyok, és a többi. Igen, a divat témáról van szó, és mint ígértem, több részes cikksorozatot szeretnék írni, létrehozni, hogy bemutassam a divat alakulását az 1900-as évektől napjainkig. Az előző cikkben Coco Chanel életét és divatházát mutattam be, azonban Franciaország után egy kis változatosság kedvéért egy kicsit keletebbre hajózunk, egészen pontosan Olaszországig. A mostani cikkben terítéken lesz Gucci, a Dolce & Gabbana és a kihagyhatatlan, az utánozhatatlan Versace.

Bevezető

A divatvilágot alapvetően 4 város irányítja: New York, Párizs, London és Milánó. Ezek közül is kiemelkedik Milánó, mely nem csak az olasz divat, hanem a hordható luxus igazi fellegvára. A milánói a legbefolyásosabb mindközül, mert az olaszok számára a divat nem csupán eszköz arra, hogy kifejezzék magukat, hanem maga a mód, az első pillanatban való lenyűgözés művészete. Egyszerre hétköznapi és ünnepélyes, hagyományos és formabontó, mint maga az olaszok is az északi hűvös konzekvencia és a déli temperamentum, egy olasz ruha már magában különlegessé tesz. Olasznak lenni egyet jelent a stílussal, az eleganciával és a misztikummal. Minden a formák és színek összhatásáról szól, hiszen a lényeg a harmóniában lakozik. Az olaszok nemcsak különleges alkalmakkor tündökölnek - ők mindig igyekeznek a legjobbat kihozni magukból. Nem a pénz a lényeg, és nem is a divat - az itáliaiak képesek könnyedén rálelni a stílusra.

GUCCI

1921-ben megalapult a GUCCI, ami annó csak nyeregkészítéssel foglalkozott. Alapítója, Guccio Gucci 1883-ban született Firenzében. Első üzletét 1923-ban nyitotta meg szülővárosában, majd az 1947-es évtől kezdett el cipőkkel is foglalkozni a vállalat, később pedig ékszerekkel egészült ki a termékpaletta.

Maga a vállalat ékszerekre és bőrárukra, kiegészítőkre szakosodott. Az 1923-as alapítást követően a cég úgynevezett filiálékat nyitott Olaszország-szerte, majd 1947-ben használta először a cég azóta is megmaradt védjegyét, a két egymásbafonódó kengyelt. Az alapító sajnos 1953-ban, 70 éves korában elhunyt, de Gucci szelleme tovább élt a vállalatban. Guccio halála után a cég nemhogy hanyatlott volna, hanem ugyanúgy fejlődött, mint előtte, talán még egy kicsivel jobban is - és attól, hogy meghalt az "atya", a Gucci márkanévnek ténylegesen fejlődnie kellett, ezért döntött amellett, hogy elkezdenek terjeszkedni Olaszországon kívülre is. Azonban belső családi zűrök miatt a vállalat hírneve csökkenni kezdett, és végül 1989-ben a családi tulajdonban lévő céget felvásárolta a bahreini kockázati tőkebefektető Investment Corporation. Habár Louis Vuitton is szemet vetett (és tulajdoni jogot szerzett) a cégre, mindmáig a többségi tulajdonos a szintén luxuscikkekben utazó francia Pinault-Printemps-Redoute.

Az 1990-es évek végefele a márkanév visszaszerezte régi fényét, hírnevét, és azóta is abban tündököl, ami leginkább Tom Ford művészeti vezetőnek tulajdonít komoly szerepet, aki 2003-ig foglalta el ezt a megtisztelő pozicíót a cégen belül. 2001-ben a Gucci bekebelezte Stella McCartney haute couture cégét. A Gucci parfümök lincencjogok miatt a Wella Cosmopolitan Cosmetics-hez is kötődik. A cég 2003-ban komoly bevételeket szerzett - mindössze egy év alatt 2,58 milliárd eurós forgalmat generált. 2006-tól kezdve pedig Tom Ford utódja az olasz származású Frida Giannini. A 2000-es években pedig a cég áthelyezte központi székhelyét Hollandiába, az adók miatt.

Versace

A divatcéget Gianni Versace alapította 1978-ban, szintén Milánóban. A legelső butikot a Via della Spigán nyitotta meg, ami azonnal nagyon népszerű lett, és mára egy világvezető, nemzetközi divatházzá nőtte ki magát. Maga a cég a felső réteg számára készít többek között ruhákat, ékszereket, illatszereket és lakberendezési tárgyakat.

Az alapító sajnos nem élhetett túl sokáig, ugyanis 1997-ben gyilkosság áldozata lett, így a vezetést két testvére vette át, és Donatella Versace lett a művészeti igazgató (aki a mai napig ezt a pozíciót tölti be).

A Versace márkában van egy nagyon különleges dolog: a stylistok és a tervezők csoportokban dolgoznak, és minden csoport külön-külön divatvonalon gondolkodik. A csapatok a művészeti igazgató, Donatella koordinációja alatt alkotnak. Jelenleg a Versace 80 különböző butikot birtokol szerte a világban, de a cég központja Milánóban található.

A márka rendkívül nőies darabjairól ismert, amikkel mind a kifutókon, mind pedig a hírességek körében nagy népszerűségre tettek szert. Védjegyükké vált a testhez simuló, női vonalakat követő, merész, mélyen dekoltált szabás. Gyakran a legkülönbözőbb anyagokat (műanyag, bőr, textil) társítják egymással, így nyújtanak igazán különleges hatást. 

Az ausztráliai Gold Coaston megnyílt a vállalat első luxusszállodája 2000-ben, ahol az igazán tehetős polgárok érezhetik át a különleges bánásmódot, és azt az életérzést, amit a Versace nyújt. A szálloda hat csillagos, és méregdrága - rengeteg ember álma, hogy eljusson oda - akár egy éjszakára - életében legalább egyszer.

Donatella Versace rendkívül jó barátságot ápol Lady Gagával. Legutóbbi meglepetése Donatellának egy hatalmas "DV" virágcsokor volt Gagától, de nem csak ez az egyetlen egy ajándék a popdívától, amit Donatella kapott. A popikon új korongján, az ARTPOP-on, ami november 11-én jelent meg van egy Donatella nevű szám, ami Donatella Versace-ról/hoz szól. 2014-ben pedig Lady Gaga lesz a Versace reklámarca.

Dolce & Gabbana

A vállalat 1985-ben alapult, a már megszokott olasz divat főváros melletti Leganóban. Az alapítók Domenico Dolce és Stefano Gabbana divattervezők, akik a való életben egy párt alkottak. A vállalatnak saját parfüm és szemüvegmárkája van, emellett forgalmaznak wear-to-wear ruhákat is, amik szintén a polgárság felsőbb rétegének készülnek. A Motorolával együtt forgalmazták a RAZR típusú telefonokat, amely a 2006/2007-es évben körülbelül 200millió eurós bevételt jelentett a vállalatnak. 2008 márciusában pedig több, mint 3000 dolgozót foglalkoztattak, azóta erről a számról nincs frissebb információ. A 2007/2008-as évet 1 261 milliárd eurós bevétellel zárta a vállalat, ami - ismerjük be - nem rossz teljesítmény.

A D&G lazább, fiatalosabb stílusirányzatot képvisel, és a divat követése helyett inkább a divat diktálása a célja. Fiatalosabb, színesebb márka, mint a Dolce & Gabbana. Az Egyesült Királyságban a legjobb luxusmárkának választották, majd 2009 júniusában a márka szerződést kötött a brit énekesnővel, Alexandra Burke-kel is.

A cikknek itt van vége, sajnálom, hogy nem játéktörténelmet írtam - eredetileg azt szerettem volna, de rájöttem, hogy ennek még kéne, hogy legyen folytatása. És itt még nem végeztem teljesen - a következő cikkben Franciaország divatházait mutatom be, majd az utána következő cikkben a XXI. század nagy divatházait. Stay tuned!

Avicii nevét és személyét szerintem nem kell bemutatnom senkinek sem. A svéd disc jockey, aki először talán a Seek Bromance-szel lett híres, és hallgatottabb, Tim Berg néven futott, majd ezek után váltott Avicii-re. Legelőször 2008-ban tűnt fel, amikor elkészítette a Lazy Jones nevű Commodore 64 betétdalának remixét: ekkor mindössze még csak 18 éves volt, nagy álmokkal. 2010-ben Tiesto-val és Sebastian Ingrosso-val dolgozhatott együtt, majd még ugyanebben az évben szerződött az EMI lemezkiadó vállalathoz. Szintén ebben az évben kezdte el első világkörüli turnéját, amivel érintette Belgiumot is, ahol a Tomorrowland nevű elektronikus zenei fesztiválon lépett fel.

True

Az első studióalbumát hatalmas várakozás előzte meg, nagyon sok ember, rajongó várta már a most 24 éves lemezlovas első nagykorongját. 2013 szeptember 13-án végül meg is jelent, vegyes fogadtatásban részesülve. Volt, akinek első hallásra szerelem volt (pl. én), és volt, akinek egyáltalán nem jött be, illetve több, ismeretlen, hazai előadó is plágiummal vádolta meg Avicii-t. Azonban ő töretlenül a  3. legjobb DJ a világon, ami szerintem egy jogos eredmény. Hát akkor itt van a véleményem Avicii legelső albumáról, olvassátok úgy, hogy nem vagyok kritikus, tehát az én véleményemre ne adjatok.

1. Wake Me Up
Ez volt a legelső kislemez az albumról, először elzárkóztam előle, mert nem tetszett ez a magába rántó country beütés. Végül megértettem a szövegét, és beleszerettem - tipikusan az a zene, amit nem lehet nem szeretni. A férfi hangja tökéletes, a zenei aláfestés pedig mégjobb - úgy érzem, Avicii egyik legjobb munkája munkássága során, de persze vannak ennél jobbak is, a korongon pedig benne van a top 5-ben, méghozzá az ötödik helyen. Nem ez a kedvenc zeneszámom az albumon, de elmegy - ha először hallanám, már rongyosra hallgattam volna, de mivel már sokszor hallgattam, és a nyár egyik nagy slágere volt számomra, így már nem nyújt túl sok új dolgot. Mellesleg szerintem a klip egyáltalán nem illik ehhez a témához. - 10/7

2. You Make Me
Kellemes estéhez kötő memóriafoszlányok, annyit táncoltam erre a zenére, hogy hihetetlen. Azonban az az egy este alatt meg is untam, és nem hallgattam sokáig, és ahogy eljutott a fülemig akárcsak a dallama is, rosszul lettem. Azonban bárki mondaná, hogy ez nem Avicii, nem hinném el neki, mivel szerintem tipikus Avicii-beütése van. Túlságosan is, a mostani lemezlovasok között csak neki van ilyenfajta sajátossága, és ez szerintem egy nagyon jó dolog. Annyit sajnálok még, hogy nem hosszabb a muzsika - ha kicsivel hosszabb lenne, röpülne rá a 9 pont, de így csak 8. Elméletileg ez a második kislemez, amihez már készült videoklip is, és ezt is ugyanúgy elrontotta a rendező/Avicii, mint a Wake Me Up-hoz készültet. Nem illik a témához. - 10/6, de csak a videóklip miatt.

3. Hey Brother
Először a promo mixben hallottam ezt a zenét, akkor nagyon szerettem, mert sokkal pörgősebb volt, azonban az albumra felkerült verzió nagyon lassú számomra. Szintén a country zene sajátosságait viseli magán, ami nem rossz, de ez már nem Avicii-s, a korong egyik legnagyobb hibája, hiába szeretem, nem illik ehhez az összképhez az egész.
Egy kis kulisszatitok: emlékeztek még a szalmabálás dizájnomra? Azt a dizájnt ez a zene ihlette, pont a country hatás miatt. - 10/7

4. Addicted To You
Ezt a zenét is hallottam már a promo mixben, de nem így emlékeztem rá. Amikor először meghallottam a studióverziót, rosszul lettem, aztán végighallgattam, és rájöttem, hogy nagyon jó. Már túl jó. Nincs neki country hangulata, csak egy nagyon minimális, majdhogynem már elhanyagolható, és imádom az ilyen zenéket. Ez az a zene, amire jókat lehet bulizni, és amihez a You Make Me klipje szerintem sokkal jobban passzolna. I'm addicted to you! - 10/8

5. Dear Boy
Höh, a promo mix ezzel kezdődik, és sokkal másabbra emlékeztem, és még emlékszem is, ez is mutatja azt, hogy Avicii eléggé maximalista, és szeret tökéletes dolgokat kiadni a keze közül. A Dear Boy egy az ilyen tökéletességei közül, az album számomra negyedik legkedvesebb dala, szintén kicsi country beütéssel - azonban ennek tényleg jól áll. Egyszerűen számomra olyan nyugtató hatása van, hogy ha meghallom, megnyugszom, bármennyire vagyok is ideges. Most is, miközben hallgatom, ki tudom zárni a külvilágot, és bele tudok merülni. Az pedig, hogy egy másodperc híján 8 perc, egy pluszpont. - 10/9

6. Liar Liar
Ettől a zenétől először nagyon megijedtem, az ordítozó nem tudom, hogy ki miatt. Aztán meghallottam azt az édes, és mázas női hangot, és a zongorára emlékeztető dallamot: beleszerettem. Maga a tökéletesség, a női hang és a zenei aláfestés tökéletesen kiegészítik egymást, és itt nem érvényesül az, hogy olyan túlságosan pörgős - ez az a ritmus, amit nagyon-nagyon sokan imádnak, mert se nem lassú, se nem pörgős - pont jó, és megvannak benne azok az elemek, amiknek meg kell, hogy legyen. Az albumon a második legkedvesebb zene számomra, így tehát kíváncsian várom hozzá a videoklipet, remélem Avicii úgy dönt, hogy készít hozzá. - 10/10

7. Shame On Me
Először nem tudtam mire vélni az elején lévő gyerekhangokat, majdnem tovább is léptem, hogy "omg, nekem ez nem kell, hagyjatok a faszba", de aztán adtam neki egy esélyt. Nem bántam meg, sőt! Elsőnek belopta magát a szívembe, ez volt nagyon sokáig a kedvenc muzsikám a korongról, aztán ez a "láz" csillapodott, de még mindig nagyon imádom, és szintén imádok rá táncolni is. Túlságosan jó zene, túlságosan jó énekhanggal, a tökéletesség egy tág fogalom, de ez a zene a megtestesítője. - 10/10

8. Lay Me Down
Nagyon sok jót hallottam erről a zenéről elöljáróban, mivel az énekes nem más, mint a pop egyik legnagyobb embere, Adam Lambert. Adamet egyébként is nagyon szeretem, szerintem gyönyörű hangja van, amit itt is megmutat - se nem mély, se nem magas, a tökéletes határát súrolja ez a zene is. Nem lehet levonni egyszerűen ettől a csodától egy pontot sem, rengeteget fogok rá táncolni az elkövetkezendő időkben. A mély és a magas hangok is rendben vannak, az egész rendben van, nem véletlen az, hogy ez a kedvenc számom a korongról. - 10/10

9. Hope There's Someone
Úgy látszik, Aviciinek elfogyott az ihlete az album végére, a Hope There's Someone már az a kategória, ami kezd átmenni unalmasba - jó kérdés, hogy miért. Erre a válaszom csak annyi, hogy Avicii majdhogynem az egész album alkotása alatt csak egy-két féle effektet, hangzást vetett be, és mindegyikben van egy kis country beütés, ami miatt a hallgató már a korong vége felé kezdi azt érezni, hogy "hú, ez de rohadtunalmas". Szerintem nem is kell tovább ragozni - nem rossz zene, de nem is a legjobb. Az első olyan zene, aminek a promo mixes változata jobban tetszett. - 10/5

10. Heart Upon My Sleeve
És a második olyan zene, aminek a promo mixes változata jobban tetszett. Kérdés, hogy miért? Hát, azért, mivel a promo mixben volt egy férfi is, aki énekelt alatta, ami az egészet feldobta, nem is kicsit. Nem unalmas, de közben mégis - ének nélkül nem jó ez a szám. Persze vannak olyan részek, amik kifejezetten jók ének nélkül, de ez az olyan fülnek, akik az énekes zenékért halnak, 5 perc szenvedés lesz, vagy végig sem hallgatják. - 10/5

A True nagyon jó album. Tényleg. Azonban van egy olyan érzésem, hogy Avicii most van a csúcson, és innen már csak lefele fog vezetni az út - ne legyen igazam, és még rengeteg ilyen kiváló album kerüljön ki a kezei közül, de legközelebb szerintem igazán kihagyhatná az ének nélküli dalokat is, és az is siralmas, hogy csak 48 és fél perces a korong.

Avicii - True (album)
10/7

Az alap album felsorolása itt véget is ért, azonban vannak "deluxe editionok" is, ilyen például az Európai Amazon MP3 Bonus Track változat is - itt egy zenét kapott pluszba az album, az "Always on the Run" című muzsikát (első hallásra fogom írni a "kritikát").
Nos, egy szó van rá első hallásra: érdekes. Nem is tudom, hogy miért, talán azért, mert olyan.. Nem is tudom milyen. Tökéletes zárás lehetett volna, mivel olyan levezető hatású az egész légkör. De sajnos nem került fel a korongra, így ezt már nem is pontozom - pedig a Hope There's Someone helyett igazán felkerülhetett volna ez, és az ének nélküli verziókat leválthatták volna az énekkel ellátott verziók.

A következő deluxe edisön az Egyesült Királyságban kiadott iTunes verzió, ami nekem is megvan, és amin helyet kapott a Long Road to Hell. Ez az a zene, amire igazán lehet ropni, ha olyanunk van, ugyanis tényleg tökéletes. 10 pontból, ha értékelhetném 11 pontot kapna, az album legeslegeslegkedvesebb zenéje számomra, és sajnálom, hogy nem került fel az alap albumra. Heart Upon My Sleeve helyett simán mehetett volna ez is.
Az iTunes UK verzión van még egy ének nélküli muzsikaszó is, az Edom. Erről a zenéről tényleg lerí, hogy csak bónusz lenne, de ettől függetlenül nem rossz, habár tényleg nincs benne semmi ének, és sablonos.

És van még egy utolsó kiadás is, a Spotify kiadása. Ezen az albumon is szintén van egy ének nélküli szám, és egy igazán ütős, énekhanggal ellátott szám. Mindkettő nagyon jó, de úgy érzem, hogy az énekkel felszerelt zene simán repülhetett volna még az alap albumra, és akkor talán nem lenne ilyen egyhangú és rövid.